Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

HARASZTI MIKLÓS Darabbér

Dobogókon állok az egymással szembefordítva lebetonozott két gép között, a vízszintes marógép mellett egy dobogónyival magasabban, mint a függőleges mellett. (Tulajdonképpen egész nap lépcsőt járok, amikor a két gép között mozgok, munkadarabot váltok, megkerülöm a gépet, hogy szerszámot cseréljek, vagy állítsak valamit a gép oldalán.) A kétgépes rendszer titka csak most, az „idegesség" korszakában kezd megnyílni előttem, a betanuló hónapban inkább a gépek kezelése okozott gondot. A két gép ugyanis korántsem egyforma. Marunk ezen is, azon is, de más-más munkadarabot (mondjuk az egyik gépen tíz darab gyufaskatulya nagyságút egybefogva, a másikon meg egy harminc kilósat), s egészen más műveletet végzünk. Az egyik lehet félperces, a másik három perces, a befogási idejük megint csak különböző. A vízszintes gép mondjuk farigcsál, békésen zakatol, de a függőleges hatalmas sebességgel, pokoli kattogással, szikrázva szórja az izzó forgácsot: mindkettőt időben kell leállítanom, pillanatnyi tétovázás nélkül jó irányba kell rántanom a megfelelő fogantyút. Nem egyformák a két gép kapcsolói, karjai sem; a huzamos munkánál kialakuló mozgás mindegyiknél más-más ritmust követel. „Olyan ez, mintha egy igazgatónak egyszerre kéne dirigálnia a gyárat és egy kuplerájt" — mondta a szaktárs, aki betanított a gép kezelésére. „Csak egy kicsit veszélyesebb és nem fizetik olyan jól" — helyesbített. A vízszintes gépen a munkadarabot rögzítő asztal fölé keresztben egy vízszintes tengely nyúlik be, erre csúsztatjuk fel a sokfogú marótárcsákat. A függőleges gépnél a tengely az asztalra irányul, és nem tárcsa kerül rá, hanem marófej: nagy, nehéz acélkúp, alsó peremén körben a kések. Az asztal három irányban mozgatható, a beállítás után kézzel hajtva vagy gépi előtolással viszi el a munkadarabot a tárcsa vagy a marófej alatt, amely szintén beállított sebességgel forog. A művelet eredménye a vízszintes gépnél egy horony, a függőlegesen sima felület. Persze variálható a két gép: a vízszintessel is végezhetek síkmarást, a munkadarab oldalán, ha kiveszem a hosszú tengelyt és marófejet illesztek a helyérc; a függőleges tengelyre is Cehetek marótárcsát, s így oldalról marok hornyot. Mindkét gépen rögzíthetek fűrésztárcsát vagy furatsimító szerszámot is, igazán sokoldalúak ezek a piszkos, olajos monstrumok. Az esztergályosok viszont csak „szecskavágónak" nevezik. A marógép ugyanis forgácsológép a szó szoros értelmében: tépi, üti, hasogatja az anyagot, köpi a forró fémszilánkot, nem úgy, mint a színes spént csavarintó eszterga. Mégis: tulajdonképpen élvezettel, gondolkodva, ötletesen, szinte sportolva lehetne dolgozni ezeken a gépeken (persze külön-külön: ma ezen, holnap azon). Még a szériák sem túl nagyok, egy műveletből ritkán kell egyszerre öt-