Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

annyira? — Hát nem a fenét! Csak még jobban szeretem, ettől is csak még jobban! Szóval, ez egy olyan szerelem, ami nem múlik el soha! Túlságosan szerettem, meg még most is túlságosan szeretem. Sokszor elgondolom: egy normális ember megölte volna! MEGÖLTE VOLNA! Ha előbb nem, hát ott a tárgyaláson meg kellett volna ölnöm! Le kellett volna mészárolnom, amikor ott fölállt, és azt mondta, hogy ő el akar válni! Lassan két éve ennek is — tizenhárom év múlva szabadulnék, és minden rendbe lenne! így meg még húsz év múlva is, ötven év múlva is, száz év múlva is kínlódni fogok! Igyunk. Nem jó élet ez így, nem jó. Én is tudom, hogy nem jó, de elfelejtkezni se tudnék róla, mer mindig a tudomásomra hozzák, hogy nem jól élek. Hát tudom, jó, én is tudom! Hogy ez egy lejtő, amin én vagyok. Mondják erre, hogy a lejtőn is meg lehet állni. Meg bizony! Az alján. Ott igen. Egyetlen ember van, aki meg tudna állítani a közepén is, vagy hát, ahol most vagyok. A feleségem. A volt feleségem. Aki már tudom, hogy nem állít meg. Úgyhogy — akkor hagyom. Hadd guruljon! Első közlés: Mozgó Világ, 1977.3. sz. (június), 54-73. old. Folyamatos jelen (Fiatal szociográfusok antológiája). Válogatta és szerkesztette: Berkovits György és Lázár István. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1981.311-348. old. (A Magyarország felfedezése című sorozat könyve.)