Peremhelyzetek – szociográfiák - Budapesti Negyed 35-36. (2002. tavasz-nyár)

CSALOG ZSOLT A vasember (1977)

Hát ez már egy szöveg, ugye, ami polgárilag is meg templomilag is kötelező — hát természetes. Hát nem lehet olyat, hogy én most odaviszek valakit a pap elé vagy az anyakönyvvezető elé, és azt mondom: — Kérem, én ezt a lányt most feleségül veszem, de azér majd ő is mehet és félrebaszhat, amennyi belefér, meg én is! Hát ilyen nincs, meg nem is lesz ilyen soha! De ettől függetlenül: minekünk volt egy megállapodásunk, hogy modern emberek vagyunk, hűséget nem kérünk a másiktól. Az aztán már más lapra tartozik, hogy rosszul esikaz embernek, amikor... Mer ő aztán élt is evvel a szabadsággal. Csak viszont ő már nem énrajtam keresztül, ahogyan én az ő révén! Rosszul jött ki, nagyon. Azér is, mer én akkor kórházba voltam. Ugye, az asszonyt is, amikor terhes meg mikor szül, nem illik megcsalni. Amikor nagy hasa van — az úgy disznóság! De ugyanígy engem se illik megcsalni, amikor kórházba vagyok! Beteg vagyok, és nem jöhetek haza! Hát nem disznóság az úgy?! Mindegy, már nem érdekes. Mer azér nem lett ebből baj miközöttünk soha. Meg nem is ilyen miatt ment el. Nem tudom, mér ment el. Én keresztény vagyok. Szóval: nem szeretem a bűnt. De legfőképpen a hazugságra haragszok — azt utálom! Sokáig tartottam a vallást, gyóntam-áldoztam hetente — de nekem soha olyat nem kellett gyónni, hogy „hazudtam", mer nem hazudtam! Ez baj pedig, mer sokszor inkább hazudni kellene — de hiába, hát az nekem annyira rosszul esik, hogy nem tudom megtenni! Mondjuk, elkések a munkából — ritkán, mer nem szokásom, de hát előfordul azér. És nem tudom azt mondani, hogy karambol volt a Váci úton, vagy hogy elaludtam! Hanem nekem muszáj elmagyarázni, hogy hát nő volt nálam, és nem tudtam kirúgni, még aktusba voltunk — meg egyebek. A hülye fejemmel, hogy röhögjenek ki! De a feleségemmel is így voltam: én soha nem tagadtam le semmit, mi soha nem hazudtunk, mindent megmondtunk egymásnak! Volt egyszer egy olyan: Értem jöttek a barátaim — szóval, homokosok, ilyen régi kapcsolatok, megkerestek, egyszer csak értem jöttek. Már két éve nős voltam — egyszer csak betoppantak, hogy menjek velük. Egy buliba. Elvittek. Nagy buli volt, sokan voltunk — nem részletezem. Négy órára kellett volna megjönnöm a munkából — megjöttem éjjel egykor. És mindent elmondtam a feleségemnek! Hogy hol voltam, mi volt — mindent! Nem kellett volna. Nem szabadna igazat mondani. Néha hazudni kell! De nem tudok. Nem azér — nem volt ebből se probléma, nem ezér mentünk szét, á, dehogy azér! De csak bántottam vele a feleségemet. Nem lett volna szabad. De mit csináljak? Nem csaphatom be!