Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
SALY NOÉMI „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett"
nekben, amint a mindenkori kalaposnék meghatározzák a divatszíneket. De a kalapok alatt csaknem egyforma arcok, megjelölve azzal a kereszttel, amely az egész föld kerekségén ugyanolyan alakú a szerencsétlen könnyelmű nők arcán. A különbség csak annyi, hogy az egyik arc fokhagymás pirítós kenyértől és pálinkától hízik, a másik arc párnáit halikra és pezsgő növesztette kövérre. Ylang-ylang és pipabagó szaga a púdertől zsíros arcok körül, valamint fiákeres káromkodás és kölremény szavai szálldostak. A szemek nyitva, mint a lidércek; csak egy életében szomorú fűzfává változott nőalak gondolkozik lehunyt szemmel az asztal végén, hogy masinával vagy a Dunával pusztítsa el megunt életét. Bolond kis öregasszony jár a hölgyek körül kosarával, és rossz külsejű süteményeit kínálgatja. Kezében zsongléroz lottos zacskóival. Karvalyképű, valaha örömlegénységet szolgált markor dicséri egy ispán külsejű vidéki embernek a Ferenczi kávéház nevezetességeit. Elszántan szólal meg a zene a sarokban... Reviczky Gyula, egy uborkaképű fiatalember négykrajcárossal koppant a márványon, hogy szokásos pálinkáját kiöntse az életunt kaszírnő, aki húsz esztendeje várja a Károly-kaszárnya felől a gyalogsági hadnagyot, aki kedvéért a kardbojtot letegye. [...] Az élet állt itt, mint a falióra. Kék falióra, amely a fiatalemberek szemeiben mutatkozott, azon fiatalemberekéiben, akik az idevaló hölgyek pásztorai voltak. Bátor arcuk volt, mint a gladiátoroknak. Biliárddákóra támaszkodtak, és szemükbe lógó hajzatuk alól fölényeskedve nézegették a kávéház vendégeit. Ők voltak itt a herce33 Krúdy Gyula: Nagy kópé. In: Utazások a vörös postakocsin. I. 472.old.sk. gek. Magasan felgyűrt pepita nadrágjuk alól kivillogott lakktopánjuk. Más szép fiúk az asztalnál ültek, és bágyadtan, álmodozva nézegettek egyiptomi cigarettájuk füstjébe. Legfeljebb kezükre vetettek néha egy pillantást, a halálfejes ezüstgyűrűkre, amelyeket a kisujjon viselni nagy divat volt, a karperecekre, amelyek a csuklókon csörögtek, valamint a tarka zsebkendőkre, amelyeket a kabátujjába dugva viselt minden valamirevaló gavallér." 33 Korona Volt belőle az idők folyamán vagy öt, de igazi hírnévre csak kettő jutott: az óbudai, illetve az a Váci utcai lokalitás, ahová Ráth Károly polgármester krakéler Fiaitól egyetemi tanárokiga város krémje járt. Pest leghosszabb életű kávéháza (1783-1912) a mai Régi posta utca sarkán olyan jeles kávésok irányítása alatt működött, mint Tuschl Sebestyén, Privorszky Ferenc (a Pilvax elődeként működött Renaissance gazdája), Singer Károly (akivel Somossyra magyarosított néven föntebb már találkoztunk), majd Markai Mór, évtizedekiga pesti kávés ipartestület elnöke. Harkai fia az öreg ház lebontása után még megpróbálkozott egy új Koronával, de azonnal belebukott: a régi, patinás üzletet semmi sem pótolhatta. Krúdy eddigi tudásunk szerint sajnos nem sokat ír a kávéház légköréről, de a „fészeknek nevezett kártyaodút" 3 '' szóba hozza, ahol a jeles Flarkai idejében bukott le egy csomó köztiszteletben álló férfiú, tiltott szerencsejáték közben. „Régente Pest 34 Krúdy Gyula: A vörös postakocsi. I. m. I., 74. old
