Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FRÁTER ZOLTÁN Szecessziós emberek

zálgató baráti társaság lelkesedése csakhamar alábbhagyott: a hét esztendőnyi korkülönbség ellenére Krúdy 1898 februárjában eljegyzi és 1899. december 27-én feleségül veszi Spiegler Arabellát. Kedves különceiről ezután sem szakad el. írói arcképet szentel Pongrátz Bélának, aki — Vajdával ellentétben — az utolsó bohém volt, a királysértő cikkei miatt bebörtönözött, harminc éven át rendes lakás nélküli jánoshegyi csőszkunyhókban meghúzódó, rongyos bujdosó, akinek életeleme volt az ok nélküli, céltalan, örökös csavargás, Oroszországból, Japánból meghalni hazatérőkülönc, aki étlen-szomjan is hajnalig mesélt Krúdy beteg kisfiának ágya mellett, hogy a gyermek mielőbb meggyógyuljon. Kisportréban festi meg Wechsler Lajost, a kézzel hajtható kocsiján orfeumba járó rokkant műfordítót, az első embert Magyarországon, aki külföldről pénzt kapott magyar írók műveinek fordításaiért. Ebben az. 1912-es cikkében meg is vallja a különcök iránti vonzódását: „Szeretem az elhagyott, bánatos, félreismert vagy csaknem ismeretlen tehetséges embereket." Minden okunk megvan rá, hogy feltételezzük: tíztizenöt évvel azelőtt is ekként érezhetett. Megörökíti Schröder Bélát, aki utolsó éveiben a Magyarország újságírója voir, kalandos, furcsa, olykor érdekesebb figura, mint maga is óhajtotta. Eélelmetes lovag, párbajhős, aki Aradon kezdte pályáját. „Vidéki hírlapíró volt és grandseigneur! És Schroder Béla különössége, hogy e két foglalkozást összeegyeztette." Aprólékosan mintázza Cholnoky Viktor arabeszkjét, a halk szavú, szecessziós beszélyíró profilját, az eleven, testet öltött szecessziót. A Pesti Napló enciklopédikus tudású éjszakai szerkesztőjét, vagyis korrektorát, aki fordított életet élt, hiszen hivatali munkáját éjjel végezte. Szerette légies, szinte áttetsző lényét, egyéniségének nem evilági, sugárzó auráját. Sokszor csatlakozott füstszerűen keskeny, imbolygó alakjához, amikor Cholnoky a Király utca söntéseibe indult hajnali sörözésre az utolsó kolumna leadása után. A szellemi-lelki rokonság megerősítéseként „Titánok" elnevezéssel szerveznek rövid életű, bohém baráti társaságot, melynek tagjai — Krúdy és Cholnoky mellett — Nemeskéry Kiss József, Kiss Gyula, Olty Antal újságíró-kollégák, Bothmer Jenő főhadnagy és vívótanár, valamint Glück Frigyes vendéglős. Neki a Pannónia Étterembe címzi levelét Krúdy 1901. április 29-én, amikor Bothmer és Olty lakásavató vacsorájának ételeit jelöli meg, különösen részletezve a magyaros töltött káposzta elkészítésének módját, de nem feledve a töpörtyűs, juhtúrós galuskát és a rummal leöntött csurgatott palacsintát sem. Elsiratja Greiner Jenő hírlapírót, a „vörös Grajnát", akit azért neveztek így, mert egy ismerősük Reinerről Rajnára magyarosított, s ennek logikája szerint jobb körökben Greinerből is mindenképpen Grajna lesz. Mivel mindenhez értett, Csávolszky rábízta a közgazdasági rovatot. Remekül csinálta, de jólértesültségét önmaga számára nem kamatoztatta, olyan szegény maradt, mint a templom egere. Csak ült az éjjeli kávéházban és tanultságát csillogtatva, fáradhatatlanul vitatkozott. Csávolszky, a fennkölt eszmék szónoka megtalálta a számítását, ő, a pénzvilág bennfentese, a gya-