Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

letve női eszményt, politikai állásfoglalásként is értelmezhetőek voltak. Többek számára is politikai jelentése lett például annak, hogy a felségsértésérr fogházbüntetésre ítélt szerkesztő, Ábrányi képmása helyén — Krúdy szerint — korábban Kemény Zsigmondé állt a kirakatban. Abból pedig egyenesen skandalum támad, ha valakik úgy látják, hogy a gömbölyded pest megyei alispánné, Bajza Lenke portréja csak az alak ábrázolását illetően nevezhető hitelesnek, az arc vonásai másról, mégpedig magaíii* -68 ról a királynőről vannak mintázva.) Általában persze a bolt, kocsma vagy vendéglő (olykor az utca) nevéhez igazodó cégéreket alkalmaznak Krúdy Pestjén a tulajdonosok, így például a Szép Juhásznérói elnevezett Sütő utcai fehérneműbolt cégére egy női alak: a Szép Juhászné; a Veteránhoz címzett kocsma cégére pedig „egy Miksa császár-korabeli mexikói önkéntesnek öltözött Kalap utcai házmestert ábrázolt a megfelelő tollakkal, kardokkal s egyéb jelvényekkel."

70 A cégérek azonban nemcsak mint az üzletek emblémái töltik be hivatásukat, hanem tájékozódási pontokként is szolgálnak, az utcakép részeivé válnak, mint a váci utcai trafik kirakatában látható „pipás török", amelyre olykor mint mindennapos ismerősre hivatkoznak a belvárosiak, vagy a Kalap és a Zöldfa utca sarkán felfüggesztett bádogkalap, amelyet éjszakánként botjaikkal gyakran megveregetnek a tréfás vagy elkeseredett kedvű járókelők. Akadnak élő emberek is, akik csaknem a boltajtók belső táblájára festett (s így éjszakára eltűnő) cégérek állandóságával vannak jelen az utcákon: a városkép részei. Ilyenek az árusok változatos csoportjai és egyedei, a többi között a virágot, a viaszgyufát, a pattogatott kukoricát vagy a sült gesztenyét, a régi történetekben pedig a Donauwassert árusítók. A portékájukat harsányan ajánlók között az új, 20. századi világ hírnökeiként szerepelteti Krúdy az újságárusokat: „ezek a párizsi mintára született camelot-k akkor (ti. a századelőn) élték fénykorukat [...] A rikkancs sokban hozzájárult ahhoz, hogy Pestnek ez idő tájt már világvárosi hangulata volt. Teli torokból kiáltották a kis kétfilléres hírlapok címeit, tartalmát, és a hírlapkiadók megbecsülték azokat a rikkancsokat, akiknek hangja egy egész városnegyed nyugalmát felzavarta."

71 Az utcák jellegzetes és hangos alakjai még a köszörűsök, kintornások, hegedűsök és egyéb zeneművészek, csendesebbek a hordárok, akik kávéházak és vendéglők előtt álldogálnak megbízatásra várva, és a bérkocsisok, akik nagyobb forgalmú helyeken (a legelegánsabbak például a Ferenciek terén vagy a Gizella téren) állomásoz68 E különös portrék és a hozzájuk fűződő szóbeszédek előkerülnek a többi között a Benkzkyné Bojzo lenke (A íegnopok ködlovagjai. Bp., 1961. 327. old. S.a. r.: Gordon Etel) ésazí. M. emlékkönyvébe (A szobrok megmozdulnak. Bp., 1974. 302-303. old. S. a. r.: Kozocsa Sándor) című tárcákban, valamint Az utolsó gavallér és a Hét Bagoly első oldalain is. 69 Krúdy Gyula: Hét Bagoly. I. m., 768. old. 70 Krúdy Gyula: Napraforgó. Uo., 245. old. 71 A Rezeda Kázmér szép élete oldalakon keresztül foglalkozik a rikkancsokkal, az idézet a 159. oldalról való.