Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"

díszlctszerű jelenléte pedig csak fokozza ezt a hatást: „A várban, a lovagtornyok alatt, ódonságot utánozó boltívek között csend volt. Hunyadi János középkori várának másolata a pesti Városligetben éppen olyan szomorú hely volt, mint akár a vajdahunyadi vár az erdélyi hegyek között. A csőrükben gyűrűt tartó kőhollókhoz nem csatlakoztak eleven társak. Egyetlen alak volt látható messzi és közel: a Névtelen jegyző barátcsuklyával eltakart feje a vár udvarán. Anonymus bronz figurája csendesen szendergett".

39 Ez az arcnélküli szobor, amelynél a Krüdy-művekben gyakran adnak találkozót egymásnak a titkos szerelmesek és szívesen telepednek le a szemlélődni vágyók, sőt, a voyeurök is, félreérthetetlenül a fenntartani kívánt inkognito jelképe. A Liget tömegeket vonzó látványosságai, a mutatványosok világa, a Vurstli, az Állat- és Növénykert kevéssé keltette fel Krúdy írói érdeklődését, de a Színkör Feldféle, favázas épületébe elvezette A vörös postakocsi hőseit, és gyakran szóba hozta az ezredéves kiállításra épített (és később lebontott) mulatónegyedet, Osbudavárát, valamint a korcsolyapályát, amelyet a finom és választékos élet — meglett férfiak számára csak távolról szemlélhető — színtereként mutat meg. (Szép példa erre az őszi utazások egyik téli jelenete: „Irma a városligeti tavon korcsolyázott, mint egy fátyolkép, Rezeda úr a szeneskályha mellett ült a parton és sétapálcájával mindenféle figurákat rajzolt a hóba.")

40 39 Krúdy Gyula: Oszi versenyek. Gyoma, 1946.29-30. old. <io Krúdy Gyula: Oszi utazások a vörös postakocsin. In: Krúdy Gyula: A vörös postakocsi. Őszi átázások a vörös postakocsin. Bp., 1956. 335-336. old. S. a. r.: Petrichevich Horváth János. A Szent Margitról elnevezett szigetet, hasonlóan a ligeti rejtett sétautakhoz, elsősorban a szerelmesek látogatják a Krúdyművekben, amelyek nemegyszer egyenesen a szerelem szigetének írják le: „A margitszigeti alkonyatoknak és estéknek vágyteli költészetét az Ezeregyéjszaka meséskönyvében találjuk fel, ahol öntudatlan szemérmetlenséggel tárgyaltatnak emberi dolgok, amelyekre közönségesen leplet szokás vetni. Minden fának és fa alatt álló padnak annyi mondanivalója volna, hogy író élére végéig nem írhatná le csak egy keresztút történetét sem [...1 A kéjek görbítették itt meg a fák ágait, az édes bűnök vontak görcsöket a fák derekára, a paráznaság liheg azokban a pinceodúkban, ahová sok száz esztendő előtt a magukról megfeledkezett apácákat zárták."

41 Ez a két város közötti, egyszersmind a nagyvárosiasságon kívül eső terület azonban nemcsak a (titkos) szerelmesek, hanem a modern élettől, a pesti nyüzsgéstől, a politikától és más fárasztó és elkeserítő küzdelmektől visszavonulni vágyók menedéke is. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a moralizáló és konzervatív romantikus hajlamait teljesen soha meg nem tagadó Krúdy számára is a Margitsziget volt az eszményi lakóhely. 191

S nyarától 1930 tavaszáig élt itt, először a kastélyban (József nádor egykori nyaralójában), majd az igazgatósági épületben bérelt háromszobás lakásban. Szigetlakóként elkülönülhetett a nagyvárostól, a modern világtól, de pesti polgárként fenntarthatta a visszatérés lehető11 Krúdy Gyula: Nagy kópé. In: Krúdy Gyula: Rezeda Kázmér szép élete. Nagy kópé. Az utolsó gavallér. Bp., 1957.306. old. S. a. r.: Tóth László.