Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"
olyan mindenhatóságot tulajdonít, mint amelyet Rezeda vél birtokolni, amikor Alvinczi sajátos élet- és jellemrajzának megformálásába (pontosabban: előadásába) kezd. Eg>' ki nem mondott irodalmi célzás is meghúzódott azonban a levélben, s többen is érthették: egy ifjú moralista nyújtotta itt át leleplező müvét egy másiknak, egy veteránnak. Sokak tudhatták, hogy a címzett, A Hét főszerkesztője, csaknem négy évtizeddel korábban — igaz, álnéven — Budapesti rejtelmek címen írra meg a maga leleplező pesti (ponyva)regényét. Szinte bizonyos, hogy a fiatalon mindent (így a ponyvairodalmat is) válogatás nélkül olvasó Krúdy jól ismerte ezt a maga korában oly népszerű, francia mintájú, de a magyar irodalomban sem előzmény nélküli nagyvárosi rémregényt. A vörös postakocsi maga azonban legfeljebb távoli allúziókat mutat a Szentesi Rudolf néven jegyzett Budapesti rejtelmekkel, 20 egyértelműbb, sőt pontosan dokumentálható kapcsolatban áll viszont azzal a budapesti prostitúcióval foglalkozó könyvvel, amelyet egy rendőrfogalmazó és egy hírlapíró közösen jelentetett meg 1908-ban. 21 Krúdy első pesti élményei, amelyek a Józsefvároshoz, e különös, kétarcú városrészhez és a vele oly szoros összekötetésben álló Belvároshoz kötődtek, számos művében lényegültek át irodalommá, de központi szerepet csak a par excellence íróregény, a Hét Bagoly lapjain, majd pedig a Krúdy Gyula látogatásai címen megjelentetett, emlékirattá szerkesztett tárcasorozatban kaptak. (A két mű megírása között eltelt évtizedben a kitalált történetek belső összefüggéseinek megteremtése helyett egyre inkább a valóságos történések rekonstrukciója, egyszersmind értelmezése foglalkoztatta Krúdyt.) 22 Az 1920-as évek közepétől kezdve mind gyakrabban lépett fel saját személyében az elbeszélő (történetmondó) szerepében, s műveiben a szerzői reflexiók és a visszautalások hangneme feltűnően személyessé, némelykor egyenesen önvallomás-, illetve emlékiratszerűvé lett. Az emlékező attitűd, amely kezdettől fogva jelen volt elbeszélő művészetében, s a Szindbád-történetekkel végképp központi szerephez jutott, már nemcsak közege vagy apropója műveinek, hanem — paradox módon — az elbeszélés megszokott formáitól való eltávolodás eszköze is. Amíg korábban irodalmi fikciókban oldotta fel személyes élményeit és teremtett hőseinek ajándékozta életének eseményeit, érzelmi élettörténetének számos fontos fordulatát, pályája utolsó szakaszá20 A Budapesti rejtelmek irodalmi mintáiról, keletkezésének körülményeiről lásd: Császtvay Tünde: A Hét Bagoly esete a magyar irodalomban. Budapesti Negyed, 1 997/1-2. 243-247. old. 21 Krúdy Tábori Kornél és Székely Vladimír Az erkölcstelen Budapest című könyvének (1908) számos részletét használta fel, és az ott név szerint említett prostituáltak, kerítőnők, éjszakai gavallérok közül többet is szerepeltetett műveiben. Elsőként alighanem A vörös postakocsi-bon, de később például a Bukfenc-ben, az Asszonyságok díja-hon, a Nagy kópé-bon, az Ady Endre éjszakái-hun, a Rezeda Kázmér szép életé-ben és a Boldogult úrfikoromban is. 22 A problémáról legújabban: Sturm László: Hagyományok metszéspontján. (Források, műfaji klisék és elbeszélésmódok Krúdy Gyula egy regénycsoportjában). Bp., 2000.
