Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)
FÁBRI ANNA „Mit lehet írni Pestről?"
zatú regényével, a Gazdag szegények-kel Jókai is (aki egyébként a modern nagyváros problematikáját egy másik különös művében, az Asszonyt kísér, Istent kísért-hen is felvetette). A szenvedélyes és hajthatatlan, ráadásul személyes sérelmein felülemelkedni nem tudó társadalomkritikus, Tolnai Lajos nemegyszer a titkolt és a többé-kevésbé kisszerű bűnök városának mutatta be Pestet; a Tisztviselőtelep kiépülésének történetét előadó kulcsregényében azonban a zavaros múlt képeinek felidézése után a szép jövő, az emberhez méltó (kert)városi élet ígéretével kecsegtette olvasóit. A Budapest regényírójaként elhíresült Kóbor Tamás (aki afféle magyar Zola módjára „kísérleti regények" egész sorát szentelte a fővárosi életnek), bár kisgyermekségétől Pesten élt, 8 nemegyszer családtörténeti vonatkozásokra építve jelenítette meg a vidéki (zsidó) eredetű honfoglalók életben maradásért és érvényesülésért folytatott küzdelmeit a nagyvárosban. 9 (Molnár Ferenc Az éhes város-a pedig említésre méltó példa arra, hogy a századforduló táján a zsidó családi háttér még a bennszülött pestiekből is a vidékről érkezőkéhez hasonló, moralizálássá átlényegülő ressentiment-t hívhatott elő. Ez utóbbi egyébként ekkortájt olyan, vidékről felkerült szerzők művei/ Ezzel a Pesti Napló 1890. október-novemberi számaiban folytafásokban megjelenő Tolnai-regénnyel (Ujföld, új szemcse) hosszasan és elemzőén foglalkozik Bódy Zsombor a Tisztviselőtelep kiépülésének történetét felvázoló, sok szempontú tanulmánya: A legintelligensebb magyar falu: Porvár. 8 Hároméves volt, amikor (1870-ben) szülővárosából, Pozsonyból Pestre költöztek. 9 Lásd erről Sánta Gábor: „A kiábrándult urbanitás poétája". Budapesti Negyed, 1999/1.12-48. old. ben is megnyilvánult, akik a társadalmi elit köreihez tartoztak.) 10 Kóbor •— regények sorában kifejtett — álláspontját osztotta a Szilágyságból Pestre került, LuxTcrka néven ismertté lett írónő, amikor műveiben szinte refrénszerűen hangsúlyozta, hogy a nagyvárosiasság erkölcsvesztő hatása nagyobb súllyal nehezedik az egyedülálló (vagy önálló érvényesülésre vágyó) nőkre, mint a férfiakra. Legismertebb regényének, az 1908-ban megjelent Budapest-nck hősnője, Schneider Fáni (akin nem nehéz felfedezni Zola Nanájának és Wedekind Lulujának vonásait) a város szülötte, oly vonzó, gátlástalan, kíméletlen és pusztítóan vitális, mint amilyen a város maga.' Ilyen irodalmi előzmények után, a vidékiség szempontjait rögzítő pesti regények és elbeszélések sokaságát megismerve és hozzájuk kapcsolódva, de tőlük mind határozottabb távolságot tartva lépett színre Pest (kritikai) kultuszának írója, Krúdy Gyula. Nagy nemzedéktársai (ideértve a Nyugat kiválóságait is) főként a vidéki élet íróiként köteleződtek el, s Pestet is ezzel az elköteleződéssel, egyszersmind — különbözőmértékű— idegenkedéssel és szeío A könyveit Szikra néven közre adó gróf Teleki Sándorné Kende Juliska első, A bevándorlók (1898) című regényében félreérthetetlen megvetéssel Sznobopolisznak nevezi Budapestet. ] í Sánta Gábor a regény elemzése során többször is hangsúlyozza, hogy „Schneider Fáni jellemvonásaiban valóban a magyar főváros erényeire és bűneire ismerhetett rá a korabeli olvasó". Lásd: Sánta Gábor: Schneider Fáni. (LuxTerka Budapestje) In: Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotómú'vészetben. Bp., 199Z. 93-101. old. Szerk.: Nagy Beáta ésS. Sárdi Margit.
