Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

MÁRAI SÁNDOR Krúdy

A Lajos utca 118. számú ház Óbudán 1900-as évek Petrik Albert felvétele Országos Műemlékvédelmi Hivatal „ Varázsló élt közöttünk, benézett a kéményeken át, dörmögve ténfergett a holdfényben... " Olvasom Szindbád kalandjait, percenként fölnevetek és elérzékenyülök. Itt az ideje, hogy Krúdyt kiemelje egy avatott kéz abból az anekdotikus mondakörből, melyet személye köré vontak kortársai, az írók, nők, zsokék, pincérek, mondavilágának lézengő árnyalakjai. Már-már úgy emlegetik, mint egyfajta író-bohémet, kinek személye körül a mulatságos történetkék tucatjával villódzanak, s ezek a történetek talán mulatságosabbak és érdekesebbek, mint műve. A valóságban Krúdy legkomolyabb íróink egyike. Minden egyes sora ugyanabból az anyagból készült — nagy szó ez, mert rengeteget írt, talán száz kötetet is —, s ez az anyag a színtiszta, időtlen irodalom. Nem, bizonyosan nem „cselekményes" író: Krúdy műveiben a cselekmény az író lelkének áradása. Nincs egy fáradt sora, balkezes hasonlata.