Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

TANDORI DEZSŐ „Krúdy", „Pest"

ket, álságok lettek volna azok. Két életet kellett volna élnie. Elete, érzékelése végső hűséggel ment át prózájába. (E nagy hűtclennek, tessék!) Ez a próza ma nem létezhetne, mert „az" a Pest sincs. „Pest", ismeretes e szóhasználat furcsasága. Kellér így határozza meg (hangsúlyozván, hogy aki „Krúdy-tartományba" érkezik, bajban lesz hamar az értékelősdivel; folyamatos bűvölet nyűgözi, a dolgok kezdenek „összefolyni"): „A regényes félmúltat idéző álmatag írások papírra vetője" közben „a legreálisabb kor- és arcképfestő, és egyben ítélethirdető..." Holott azzal vádolták meg: „még csak világnézete sincs". De a Krúdy-életmű, idézem tovább Kellért, Az Est asztaltársasága a Royal szállóban Az asztal végén balra ül Krúdy Gyula 1915 körül Petőfi Irodalmi Múzeum „ «... demokrata lett az író, aki nem tud arisztokrácia nélkül lenni...» "