Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

TANDORI DEZSŐ „Krúdy", „Pest"

deklasszáltabb, legsanyargatottabb viszonyok közé kerülő teremtménynek. A ma írója kénytelen elismerni, hogy a filisztereké a világ" (1935-ben? hát igen). „Fel kell csapnia közgazdásznak" stb. FI kell tűrnie a kispolgárság ízlését. Keresnie kell az olvasó kegyét. Meg kell érnie, hogy a filiszterség a fényűzési többletekből ne akarjon szinte semmit se juttatni az írónak. Gyalázatos versenyekbe kell keverednie... Bár, hát azt olvasom én másutt, hogy a század elejétől szinte nagy taposómalomba került az író. Karinthy, Móricz, Krúdy legyen a talpán, hogy maradandó életművet hozzon létre, igazi jelentőset. Nem tudom. Ha visszagondolok a csak töredékesen ismert életrajzokra (Szabó Lőrincére, például, Mikes Lajossal áldva; Kosztolányiéra... vagy ők kivételek voltak, messzi-magas kivételek?), mind többször érzem: sok múlt az alkatokon is. Bródy, Krúdy... másféle nagyságok, és mégis... rokonok valamiben. Talán ők élték át a legkiszolgáltatottabban a félig még vidékies „Pestet". Krúdynál ez a világ feltétlen kovász: önmagát erjesztő, gerjesztő, éltető anyag. Kicsiben is és nagyban is. A Krúdy-művek összességébe azért nem férnek trükkös-fondorlatos történetek, mert forró magmájukig kitöltik önmagukat ezek a művek — ugyanazzal, ami a felszínük mozgása, csak ott benn még forróbb, ha lehet. Krúdy pontosan úgy mozog (életével; városában stb.), ahogy a kor jellegeit megéli. Krúdy maga ez a kor. Mándy Iván sem ennyire „önazonos". Mándy végső soron számos szempontból „jól megvolt", oly szempontokból, melyekből nézve Krúdy életrajza maga a rémség. Egy idő után feltétlenül az. Kettejük életkori különbsége (Krúdy 55 évet élt) önmagáért beszél. Ha felszínesnek látszik is ilyen tényezők iderángatása. Mégis. A véletlen alkat iságokon túl: igenis. Krúdy egyrészt a stabil, épséges világot élte (hozta magával), vonjuk össze: éllemagával. Irta és újjáteremtette. Ahogy ma errefelé némelyek azt mondják, „csalódtam az irodalomban", így kellhetett (volna) éreznie élete utolsó tucatnyi évében Krúdynak is. Nyilván nem fogalmazott ekképpen: „csalódtam". De megroskadt, mind jobban összetört. Feltételezhetném, aki ezt olvassa most — Olvasóm —, ismeri a Krúdy-tényeket. Mégis, íme: 1897-ben megjelenik első kötete (novelláinak gyűjtőcíme: Üres a fészek; az ő fészke most kezd telni, durván szólva „125" kötetig meg sem áll); 1899-ben első házasságkötése; 1902-1910 között tíz novelláskötet; 1913-ban A vörös postakocsi nagy sikere, innen igazi sikeríró Krúdy, bár 1911—12-ben megszületett már „Szindbád", ifjúságával és utazásaival; kialakulnak az alap-alakok, variálódik Szindbád és a vörös postakocsi, címekben is, a mindigugyanazzal-a-tartalommal, és a lelkes közönségtábornak mindig megunhatatlannal, talán máig; 1919-ben elválik; a Tanácsköztársaság után elkezdődik mostohább sorsa; betegségének (inkább betegségeinek) első tünetei jelentkeznek; 1922-24 között súlyos anyagi gondokkal küzd; az örök szálló-