Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

KOZMA DEZSŐ Rezeda Kázmér szép élete

bekecsben jár-kel. Számára a cigányprímás nótái egyszerre „ábrándosak és érzékiek, bolondos amerikaiak és francia dalocskák". A faluját elhagyó, majd elzüllött Estella sorsa mintegy előre vetítődik a megérkezésekor: „Aztán Pestre utazott, és késő délután, ősszel a város felett egy gyárkémény fekete füstje húzódott, mintha az alant fekvő házakban csupa szomorú emberek laknának." Mint ahogy a messzeségben még egyszer felködlő hegyek is jelképes értelmet kapnak: gyermekkori ártatlanságára emlékeztetik. Hogy aztán bordélybeli tapasztalatai a nagyváros „ezer fájdalma"ként, az élet hajótöröttéinek megrendítő vallomásaként hangozzanak el. (Estella — egy egész életsorsot sűrítő— panaszáradata az évtized végén írott Asszonyságok díja Natáliájának sodró erejű árkait juttatja eszünkbe: „Verj meg isten mindent...Verd a gonosz kéjelgőket, a kapzsi butákat, a testüket eladókat, a testeket vevőket, az ajkukkal uzsoráskodókat, a keblükkel kereskedőket, a lábukat árusítókat, a csókmámorokat, a szívkufárokat, a hajasokat és kopaszokat, a fiatalokat és az öregeket.") Az emberi gyötrelmeket jól ismerő Steinné, „a kakasos ház" tulajdonosa is az ábrándok birodalmában él olykor, benne is ott szunnyad egy másik élet óhaja, hogy — mint falusi lány — talán majd egyszer elmegy vidéki gazdasszonynak. „Kismalacokat nevelni, sárga libácskákat és totyogó kiskacsákat költeni, tavasszal rugó nélküli kocsin hajtani zöldülő réteken..." A nagyváros sikeres meghódítói másként élik meg múltjukat, emlékeiket és még inkább a jelent. A legendás életű Szemere Miklósról mintázott Alvinczi Eduárd — a sikeres élet jelképe — ritkán tűnik ugyan fel a regényben, valóságos bálványa az érvényesülni vágyóknak. (A másik „győzedelmeskedő" a szintén kalandos életű Madame Louise). Az anekdotázó, adomázó módon megelevenített Alvinczi „ősi" és „modern" egyszerre. Ad arra, hogy a Gúd-Keled nemzetségből származó elődei már akkor várkapitányok, bánok, amikor a Hohenzollerek még csak kecskepásztorok. A napkeleti királyok unokája a városi szállodában az ungi erdőből hozatott fával fűt be, hisz ősei is ezzel tüzeltek. Jellemző az is, hogy szmokingjára szénaillatot permetez, és csak azért bánkódik, hogy városi szálláshelyén, az Arany Sasban nem tarthat komondort, amely éjjel ugatna. Ugyanakkor tud alkalmazkodni a megváltozott világhoz, a körülményekhez. Otthon van a „tündöklő szép világban". Szobája falát az a hadi kopja díszíti, amelyet valamelyik Alvinczi vett el a temesvári basától, íróasztalán a világ minden részéről érkezett sürgönyök, levelek hevernek, batárja belsejében szivar- és parfümszag terjeng, de somfabotja vassal van kibélelve. A változó világ törvényei szerint cselekszik akkor is, amikor egy fiatal polgárlányt jegyesének vásárol meg, akinek egy előkelő nevet ad. Jártas Óbudán és a „pesti vásáron", a díszes kastélyokban és a lóversenyen, a kaszinóban és az orfeumokban, a pompás grófnők, a táncosnők és a vérbeli lumpotok között. Madame Louise kis dunántúli faluban született (gyermekkorában parasztgyerekekkel verekedett), mint pesti virágárus