Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

KOZMA DEZSŐ Rezeda Kázmér szép élete

Rezeda Kázmér szép élete „Nyíri csend" és „kőarcú" nagyváros „Szindbád[...] egyszerre hallani vélte az idő és a lelkek süllyesztőjében eltűnt Magyarország minden hangját. A Duna minden áramlását hallotta [...] vonatfütty rikkantását [...] hallotta a pesti színházak illatszeres és ünnepi csendjében, egy perccelfüggönyhúzás előtt, a színlap suhogását és egy selyemviganó zizegését, hallotta a rozsnyói Rákóczi-torony harangjának zúgását, az erdélyi vízesések és erdei patakok locsogását, hallotta Pest lélegzetvételét. [...] Mindezt hallotta Szindbád, a pillanatokban, mikor tollat vett kezébe. " A

címben idézett metaforikus kifejezéseket akár egy Krúdy-monográfia élére is odaírhatnánk, hisz Krúdy Gyula regényeinek, novelláinak, publicisztikai írásainak egyik legsajátosabb írói élményforrására utalnak: sokat emlegetett időtlenségére, „ősiség" és „modernség", múlt és jelen egymást kiegészítő, egymást megtermékenyítő művészi összefonódására. Egyik sokáig kallódó jegyzetében olvashatjuk az időnek erről a különös játékáról: „Amint múlttá válik a jelen — még a mellény gombjait is jobban megolvashatjuk, mint most, amikor szemközt állunk mohó, éhes horpaszaival."

2 Valóban: az órák ne?n létező időt mutatnak Krúdy műveiben. Az író feljegyzéseiből, vallomásaiból tudjuk: regénysorozatban szerette volna elmesélni élményeit arról a korról, amelyben postakocsijának boldogulást kereső utasai útra keltek a nagybetűs Elet meghódítására. Regényciklust tervezett az „ifjú KOZMA DEZSŐ 1 Mórái Sándor: Szindbád hazamegy. Bp., 1999.61 -62. old. 2 Krúdy Gyula világa. Bp., 1964. 214. old. Szerk.-. Tóbiás Áron.