Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

EISEMANN GYÖRGY A város mint fikció és emlék

A város mint emlék és fikció (Krúdy Gyula: Asszonyságok díja és más „pesti regények") EISEAAAN N GYÖRGY A

város a modern irodalom egyik legjellegzetesebb toposza. Helyszíne különösképp figyelmeztet önnön megalkotottságára, a „művi" létrehozásában való emberi részvételre — szemben a természet „szervesnek" képzelhető eredendőségével. Ezért a város a létmódját az emberi rekvizitumokban szemlélő szubjektum környezete lehet. Persze nem arról van csupán szó, hogy az organikus jelkörnyezetet felcserélte a mesterséges, hanem arról, hogy a természeti párhuzamok antropomorfizmusai maguk is egyre tarthatatlanabbakká váltak. A város toposza így a természeti kód retorikus (szervetlenné dekonstruáló) olvasatát radikalizálhatja. Elsősorban azzal, hogy a terében megformált tárgyak nem egy szubjektum számára otthont kínáló eredetnek (vagy az eredet látszatának), hanem megalko

tottságuknak a nyomait viselik magukon. E teremtett környezet így személytelenné vált tapasztalatokat jelez-közvetít, pontosabban formáinak szubjektív kötődései folyvást újraalkothatók, módosíthatók, átszemantizálhatók. Ezért a „mesterséges" alakzatok reflektálása, szabad kezelése — főleg a romantika óta — a beszélő önmeghatározásának és létértelmezésének a tárgyi világgal (szövegeivel) szembesülő metapozíciójára, egy eleként „kommentáló" (Genette) metatextuális viszony kialakítására nyújthat különösképp nagy lehetőséget.

1 De az innen kiinduló metafiktivitásnak — a város nyomaiba „vésődött" (személyí A metanarráció Krúdy-féle poétiákáját vizsgálja Csányi Erzsébet: A regény mint mutatvány (Krúdy Gyula: Asszonyságok díja, 1919) című tanulmányában. (In: Csányi Erzsébet: Szövegvilágok: a fikció fölénye. Újvidék, 1992.87-96. old.).