Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

FRIED ISTVÁN Ki csinálja a regényeket?

kodik a tóvárosiak érdektelenségéről, másfelől Edit minősíti le a hölgyeket. Ez azonban az Edit szavait hallgató Szindbádban nem talál egyetértésre, hiszen mind Kisfalvi Shakespeare-kultusza, mind Edit (nem színésznői, hanem) művész-volta kétséges. „Ok ugyan csak kisvárosi asszonyok, akik nem sokat értenek a művészet, divat és irodalom dolgaihoz, de vajon hol is tanulhatták volna! Elzárkózva, maguknak, magukért élnek a kisvárosban, és a Képes Családi Lapok régi évfolyamaiból másolják a divatot. [...] Szindbád meglehetősen bárgyú mosollyal hallgatta végig a színésznő gyorsan elmondott szavait, aki olyanformán vágtatott a mondatokkal, mint mikor nagyon hosszú a szerepe, és tíz órára mégiscsak szeretne hazakerülni." Nemcsak a jellegzetes (vándor)színészmagatartás bukik ki Edit mondataiból és mondatainak Szindbád önmaga számára megalkorta értékeléséből. Ennél áttételesebben (is) elhatárolódik Szindbád Edittől: az a Képes Családi Lapok becsültetik le, neveztetik meg a műveletlen és tájékozatlan olvasó forrásának, amelynek Krúdy Gyula írásokat adott. A hetedik fejezet alcíme („amelyben Shakespeare kimondja az utolsó szót") előrejelzi, hogy a „metafikciós" késztetések a Szindbád-regény meghatározóit segítenek érvényre juttatni. Annál is inkább, mert az első bekezdés már mások által is több ízben idézett jelzése Krúdy önreflexív narrációjá9 A Képes Csalóul Lapok 1879 és 1906 között kiadott folyóirat, melynek 1905. január 1. és április 2. között Krúdy barátja, Cholnoky Viktor volt a felelős szerkesztője. Ez idő alatt a lapnak tizennégy száma jelent meg. nak. Nem pusztán a két fejezet idő-távolságáról elmélkedik, hanem olvasmányainak időtapasztalatát is a maga javára fordítaná. Hogy két fejezet között az idő a probléma, és nem a cselekmény (rém)regényessége, odavetett megjegyzése tanúsítja: „Scott Walter tudná csak megmondani, mi történt közben": jóllehet, a Francia kastély éppen nem az angol mester nyomvonalán halad, a „regényes"-nek felfogott helyzetek és jellemek lelepleződnek, utólag érkezik majd „lélektani" megokolása Georgina és Pálházi magatartásának, az előbbi szeretni nem tudása (frigiditása?), az utóbbi féltékenysége (ekképpen mégsem Jókai-hős, még kevésbé anti-Jókai-hős) találkozik a házassági szerződések útvesztőiben.

11 Itt jegyzem meg, hogy az e regény közelében készült Palotai álmok hasonlóképpen játszik el az epikus szerkesztés lehetőségeivel, lényegében a följebb citált „regényből kibeszélés", „olvasóhoz szólás" eszközével a lineáris cselekményvezetés leegyszerűsítő módszerének megkérdőjelezését fölvillantva, valamint a romantizáló történés pátoszát „deretorizálva": „E regényke első lapjain már megtalálta az olvasó egyben a regény végét. Péter Pál, aki harmincéves koráig csupán az »Arany Golyó«-ban szeretett heverészni, elszöktette Palotáról Szekszti Judit kisasszonyt, akárcsak egy regényhős". A hetedik fejezet elejéhez visszatérve, még azt lehet kiemelni, hogy Krúdy arra a Walter Scottra hivatkozott, aki éppen a maga pozíciója (és regényei újszerűségéiö Bori Imre, Lm., 99-100.old. H Ezzel szemben Czére Béla a Szindbád-novellafüzér „lírai" idejéről szól. In: Czére Béla: Krúdy Gyula. Bp., 1987.63. old.