Krúdy és Pest - Budapesti Negyed 34. (2001. tél)

SALY NOÉMI „Itt élt és halt, mert másképpen nem tehetett"

kereszt után is teljes biztonsággal lehetett előkérni a pincértől —, a sarokasztalnál ünnepélyesen, nyakán hátrakötött szalvétával eszegetett Tihanyi, a kávés, aki nagyon szeretett volna csámcsogni, de éppen Ambrus [Zoltán] úr miatt nem merészel — egy díványon félig elnyújtózkodva alszik egy régi lóversenyjátékos és kártyás, pszt, nem szabad őt felkölteni, mert reggel a képviselőházba kell mennie, ahol teremőri szolgálatot teljesít. A Rákóczi út felőli ablakból igen jól szemügyre lehetett venni, hogy dolgozik-e »Speki«, amint A. Z.-t a vele egykorúak nevezték, ha tollat láttak a kezében, akkor még Osvát szerkesztő úr sem jött be a kávéházba, nem akarván munkájában megzavarni a tiszteletre méltó költőt. A balatoni reggelt az jelentette, hogy a kávés sarokasztalánál felbukkant egy cigányos, bőgőhordozó formájú úriember, akinek a megérkezése azt jelentette, hogy odaát, a nem messzire eső New York-kávéházban már »fajramt« van, a főpincér elment szórakozni egy másik kávéházba, és ugyanezért soha nem tette le kalapját a Balatonban, miután egész éjszaka amúgy is kalap nélkül volt kénytelen szaladgálni."

45 Bizonyos, hogy Krúdy személyes jóviszonyban volt a kávéssal és fiával, mert 1918 nyarán Kisörsön időzik leendő felesége családjával. Itt írja Az útitdrs-at, és „szabad idejét Tihanyi Lajos festőművész társaságában tölti . Abbázia „Hát valóban különös világ mutatkozott ebben a kávéházban: de csak a kávéháznak abban a részében, amely ablakaival a Teréz körút felé nyílott... az Andrássy utat nehezen szokták meg a régi pestiek — szemfényvesztés, ami itt van, maradjunk csak a körúton. Még az se tette patriarkálisabbá az Andrássy utat, hogy az Abbázia sarokablakából B. Eötvös Károly fekete selyemsapkáját vagy göndör báránybőr süvegét lehetett szemügyre venni. Itt ült, trafikra festett, csibukozó török példájára a »vajda«. Olykor savanyú bort ivott csevicés, zöld üvegből... — De a kávéház Teréz körúti részében nyoma sincs eme táblabírói flegmának, céhmesteres gőgölésnek, vidékies kaszinók anekdotázásának. Ott úgy tombol, ágaskodik, türelmetlenkedik az élet, mintha tegnap kezdődött volna... Fiatal ügyvédek itt próbálgatják ki, hogy elég szúrós-e az új szemüvegük tekintete, valamint itt tálalják fel azokat a bölcsességeket, történelmeket, tudományokat, amelyeket könyvekből, folyóiratokból magukba szedtek. Itt kiáltozzák a frakkjában szálldosó pincér után a francia és az angol újságok címeit — természetesen ügyelve arra, hog)' mondanivalójukba némi elmésséget is keverjenek: így gyakran szólítják a pincért pincellérnek, pincnöknek, pincőrnek, amint ez már a század eleji tréfás emberek is Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Bp., 1989.38. old. A főpincérben Reisz Gyulát tisztelhetjük, a New Yorknál szólunk róla. u Szabó Ede, I. m.,