Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - ERDEI GYÖNGYI Mozaikok a budapesti mecenatúra fénykorából 1901-1918
A gazdasági prosperitás a művészeti élet fellendüléséhez is alapot teremtett. A fővárosi polgárság egyre nagyobb arányban juttatott megrendeléseket a képzőművészet szinte minden ágának. A művészek éltek a hirtelen megnövekedett lehetőségekkel, hiszen a polgári mecenatúra és a műkereskedelem korszerű formái még csak kialakulóban voltak. Éppen a művészeti élet — meglehetősen merev — struktúrája miatt kaphatott különös jelentőséget a fővárosi hatóság által kezd e m é nyeze 11 m ece n a t ú ra. Műpártolás és hivatali struktúra Témánk szempontjából igen fontos a tanácsi igazgatás szervezeti rendje, hiszen a mecenatúrát érintő döntések nagyrészt a hivatali fórumokon születtek. 1880-ban hívták életre a Képzőművészeti Bizottmányt, amelynek elnöke az egyik alpolgármester, alelnöke az ügyosztályvezető tanácsnok volt, tíz tagját pedig a törvényhatósági bizottság tagjai közül választották. A bizottmányt állandó szakértők — művészek, építészek •— egészítették ki. A képzőművészet körét érintő vásárlások és megbízások a tanácsi ügyosztályról a bizottmány elé kerültek, amely a javaslatokat legtöbbször „pártolókig" terjesztette a tanács elé. 1900-ban készült indítványukban arra tettek javaslatot, hogy a képzőművészeti dotáció összegéről és a gyűjteményfejlesztés koncepciójáról is bizottmányi 2 B FL IV. 1407/b. 6452/1900-VII.; 7/1900. képzőművészeti bizottsági szám. 3 1912-ig a VII. (közoktatási) ügyosztályhoz tartoztak a fórumon szülessék döntés, s a festményeket az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat (a továbbiakban OMKT)tárlatain vásárolják. 2 A tanácsüléseken a VII. (közoktatási) ügyosztály vezetője terjesztette elő a képzőművészeti témákat, s az elfogadott tanácsi határozatok többnyire a bizottmányi véleményeket tükrözték. E kiinduló helyzet lassan módosult, de 1907-ben már jól érzékelhető a változás. Az ügyosztály vezetőjét, Bárczy Istvánt a közgyűlés 1906-ban polgármesterré választotta, s ő a hivatali struktúrában is döntő változásokat kezdeményezett. Témakörünk szempontjából meghatározó, hog)' Bárczy a főváros művelődéspolitikáját és a mecenatúrát működése egyik alappillérének tekintette, és közvetlenül kívánta irányítani. Ezzel együtt járt az, hogy a bizottság tevékenységét a korábbinál szűkebb térre szorította. Bárczy tanácsadói köre — amint erről később még szólunk — a döntésekben kiemelt szerepet kapott, s ezzel párhuzamosan a merev szervezeti rendet egy flexibilisebb, a kor modern szelleméhez és az élet minden területét átható megújuláshoz igazodó organizmus váltotta fel. A pályázatok szervezése Budapest — a gyors ütemben zajló polgárosodás látványos eredményeként — a 20. század elején a művészeti élet központjává emelkedik. A folyamat már az előző század végén is érzékelhető volt, s a város vezetői képzőművészeti ügyek. Akkor megváltozott a szervezeti rend, s az új, XIV. (Szociálpolitikai és közművelődési) ügyosztály vette át az irányítást.
