Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A Pesti Műegylet története

lis" festészete elragadtatást, ugyanakkor elutasítást vált ki. Mellette mindenki halvány, a képein megnyilvánuló tüzes színezet, drámai kontraszt, a durva, vaskos ecsetkezelés és monumentális előadás provokáló, izgatóan modern. Általa a bécsi akadémiaellenes forrongások ide is beszivárognak, tanítványai és követői ezután évtizedekre meghatározzák a pesti művészet alakulását, íme az újabb művészeti felfordulás Pesten, nem sokkal a Waldmüller körül kialakult viták után. A külföldi gárda is megújult. Meghökkentő jelenség például A. Achenbach (1815-1910) Düsseldorfból, aki riasztóan fehér színeivel, vastagon felrakott festésmódjával a biedermeier halálát mutatja. Megszaporodnak a holland mesterek, többen közülük Magyarországon, az Ipolyságban festenek. "Palán ők a legkedveltebbek, mint a vásárlásokból kiderül (az 1856. évi sorsoláson 15 kép volt holland, míg osztrák 15, német 12.). A bécsi alkotók spontán szerveződése figyelhető meg Szolnokon. A kiállítások kedvelt darabjai August von Pettenkofen (1822-1889) festményei — lovait „átlátszóknak, testetleneknek" írták le — és az ifjabb Raffalt (1856-1865) képei. Bemutatták Karl von Blaas (1815-1894) falképvázlatait a fóti templomhoz, gr. Károlyi István megrendelésérc, Ybl Miklós programja szerint. Ekkorra már Pesten is uralkodik a históriai kép és a népi életkép. A hazai témájú népéletkép-divatot mind a vezetőség, mind a közönség támogatja, a műértők a nemzeti iskola kialakulásához vezető út első komoly lépésének látják. A bécsiek és müncheniek gyakran mutatnak be magyar témát, de távolabbi mesterek is, például 1856-ban H. F. G. von Rüstige (1810-1900) Stuttgartból, Menekülés farkasoktól Magyarországban címő művét (1856-ban, 170 ft., meg is vásárolták), 1858-ban Eugen Krüger (1832-1876) Düsseldorfból Reggel egy magyar pusztán, az itt dolgozó hollandok közül Elias van Bommel (1819-1890) Egy gyorsszekér megérkezése címmel állította ki munkáját. Lötz Károly, a műegyleti tárlatok üdvöskéje paraszti életképeket, Jankó János városi jeleneteket fest. De feltűnik, hogy a minden áron való magyaros megjelenés néha feszengő türelmetlenséget kelt, az idegenek „...nem értik a magyar lelket". A képeken megjelenő tetmészetesség már pozitív ették, „a természet iskolájában jártas ecset" a kívánatos. Mindez arra ösztönzi a vezetőséget, hogy az 1856. évi műlapnak népi életképet adjon, és a nyomasztóan nagytekintélyű Barabás Miklóst kérik fel az előkép megfestésére. Mikor Párizsból megérkezik művének, A meny megérkezéÄ

;-nek próbanyomata, hatására majd ötszáz belépést regisztráltak. E tekintetben ez volt a Műegylet történetében a legsikeresebb műlap. A harmadik korszak Az 1855. évben az egyesület belépett a gothai Verbindung für Historisches Kunst nevű nemzetközi szervezetbe, amely történelmi képek népszerűsítésére alakult, fejedelmi támogatókkal. A nagy német egyesület révén ezután folyamatosan áramlanak be a divatos, többnyire nagyméretű, reprezentatív kompozíciók, amelyek az európai, ezen