Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - SZVOBODA DOMÁNSZKY GABRIELLA A Pesti Műegylet története

az állandó tárlatok 1853. évben való megindulásáig élnek. A kiállításokat katalógus és évkönyv kíséri, amelyekegyben reklámul is szolgálnak, akárcsak az évről-évre megjelenő részvényes-névsor. A névsor elején fenséges nevek tündökölnek, majd abc-rendben arisztokraták, köznemesek és polgárok, és szinte az egész magyar értelmiség megtalálható egy-egy részvény erejéig. Mindenki egyenlő jogokkal bír, még az sem számít, ki hány részvényt fizet! A pesti műkiállítás legfőbb beszerzési forrása eleinte a bécsi akadémiai tárlat, később egyre inkább a műegyletek müncheni központja. Az idegen képek néha egészen távoli vidékekről származnak, például svédek, hollandok, belgák. Ezért jelentős tény, hog)' a magyar királyi kincstár végzése szerint a Pesti Műegylet 1842-től ugyanazon kedvezményeket élvezi, mint a bécsi, vagyis a műdarabok vámmentesítésére uralkodói engedélyt kaptak. A kiállítások szervezését háromtagú műbíráló választmány végzi, a rendezést 1841-42-ben a legtekintélyesebb hazai művészre, a 30. évében járó Barabás Miklósra bízták. Őt 1843-44-ben Tikos Albert, 1845-46-ban Marastoni Jakab, végül 1847-től Kiss Bálint követte. Ha végigkövetjük az éveket, a kiállítók között — csekély kivétellel — az egész reformkori magyar művészgárda felbukkan. A már említetteken túl 1840-ben állít ki Schmidt József (1810-1850-es é. vége), Borsos József, (1821-1883), Szale János (1810-1870), Alexy Károly (1816-1880), Kovács Mihály (1818-1892), Sterio Károly (1821-1862), Gicrgl Alajos (később Györgyi, 1821-1863), Spiró Ede (1805-1856), Vidra Ferdinánd (1814-1879), Laccataris Demeter (1798-1864), végül 1846-ban a legnagyobb szenzációt jelentő, 19 esztendős Zichy Mihály (1827-1906). A tagtoborzás meghatározó tényezője a műlap. Ma szinte elképzelhetetlen, mekkora volt a ,,kép-éhség" a kispénzű városi polgárság vagy a vidéki köznemesség soraiban. De a pesti egyesület számára a megfelelő prémium-lap biztosítása igen nehéz feladatnak bizonyult, mivel hiányzott az olyan szakember, aki képes lett volna egy saját kivitelezésű nyomat sokszorosíttatását lebonyolítani, ezért csak a harmadik évben veselkedik neki a Választmány. (Addig készen vásároltak olcsó külföldi metszeteket.) A következő lépés, amelyre Fáy András elnök tesz javaslatot, „egy minden ízében magyar dolgozató mőlap" kiadása lenne, amely a Budapesti Szemle szerint „...némi mérlege leend századok múlva is művészetünk jelen állásának". Ám a megvalósítás az ötvenes évekre marad. A népszerűség másik kérdése a vásárlás, amely a Kunstverein hálózat generális problémája egyben. Állandó kényszer a sorsolásra szánt képek számának növelése, mert ettől függ a fizető taglétszám. Természetesen a mennyiség a kvalitás rovására megy, pedig nálunk a minőség emelése különös hangsúlyt kap, mivel a Pesti Műegyletnek küldetése is van. Szerencsére a külföldi kínálat minden igényt kielégít, és a közönség mindvégig elsősorban ezeket kívánja megnyerni. A harmadik kiállítás után be kell látni, Pest nem elég vonzó művészeti közeg, a kritika nem mérvadó, a vásárlás szegényes. A fiatal szervezet minden erőfeszítése ellenére elégedetlenséget és részvétlenséget