Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - HADIK ANDRÁS Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten

ban vannak képei, három oltárképet festett a köbölkúti templom számára. Kós Károly (1883-1977); építész és po­lihisztor (irodalom, politika, grafika, mező­gazdaság, stb.) A „Fiatalok" vezető alakja. Schulek Frigyes növendéke a Műegyete­men. „Mutermes" villákat épített Sztánán (Varjúvár) és Kolozsváron (Brétfűi ház). Kosztolányi Kann Gyula (1863— 1945); építész és festő, Budapesten és Münchenben tanult. Müncheni építészeti tanulmányai mellett Hollősy Simon festő­iskoláját látogatta. Párizsban is folytatott festészeti tanulmányokat. Életművének nagy része festészeti vonatkozású, kevés épülete épült meg. Néhány megépült munkája: Budapest, Visegrádi u. 19., Hertzka-Milkó-ház (1904-1905), Buda­pest, Radnóti M. u. 9. sz. lakóház (1904-1905). 1910-ben Bécsben jelentet­te meg a kiváló Schroll Kiadó Architectonische Skizzen unci Studien című albumát. Lányi Dezső (1879-1951); szobrász, Budapesten, Bécsben, Párizsban és Brüsszelben tanult. 1904-től állított ki a Műcsarnokban, 1918-ban az Ernst Múze­umban, 1934-ben műterem-kiállítást ren­dezett. Főleg portrékat, karikatúra-szobro­kat és síremlékeket készített. A harmincas évektől az USA-ban élt. Lechner Gyula (1841-1914); festő és műfordító. Az egyetemet Budapesten vé­gezte, ahol 1874-ig gyakorló ügyvéd volt. Ekkor szobrászattal és terrakottával kez­dett foglalkozni, majd festményeivel sze­repelt különböző fővárosi kiállításon. 1880-tól az Iparrajziskolában tanított. Le­fordította Madách Az ember tragédiája című művét német nyelvre. Négy képe, amely Budapest emlékezetes épületcsoportjait ábrázolja, a Fővárosi Múzeumba került. Lechner Ödön (1845-1914); korának egyik legeredetibb, kiváló építésze, nagy hatást gyakorolt a magyar építészek fiata­labb generációjára. A „magyaros" sze­cesszió atyja ez idő tájt tervezte, építette például a Földtani Intézet székházát (1896-99) és a Postatakarékpénztár épü­letét (1899-1901). Ligeti Miklós (1871-1944); szobrász, tanulmányait Stróbl Alajosnál, majd Bécs­ben végezte. Portrékat, allegorikus zsáner­szobrokat, épületdíszítő műveket és szá­mos emlékművet alkotott. A Rodin stílu­sához kapcsolódó plasztikai formálás jelen­tős képviselője. Első figyelemteméltó alko­tása a Rákász fiú. Fő műve az Anonymus­szobor (1903). Megemlítendő a Dériné, a Béke kút (1916) és a Lovas tüzér emlék­műve (1934). Madarász Viktor (1830-1917); festő. Jogi tanulmányokat folytatott, majd Bécs­ben tanult. 1856-ban első magyar képzőmű­vészként Párizsban képzete tovább magát, ahol nagy sikereket ért el történelmi képei­vel. Egyik legjelentősebb történeti festőnk. Maróti (Rintel) Géza (1875-1941); szobrász, építész és iparművész, Teles egyik legjobb barátja. Pályája elején elsősorban épületszobrászattal foglalkozott. Ö tervezte a velencei biennale magyar pavilonját (1909) és Ráth György síremlékét (1911). Az USA-ban és Mexikóban is dolgozott. Medgyes (Messinger) Alajos (1873­1942); építész, 1896-ban végzett a buda­pesti Műegyetemen, majd tanulmányait Párizsban folytatta. Flazatérte után első­sorban budapesti bérházak és villák terve-

Next

/
Thumbnails
Contents