Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - HADIK ANDRÁS Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten

századforduló építészerének gyöngyszeme lehetett volna, ha megvalósul. A tömegalakításban is jól elválik a villa és a műtermi tömb (kis és nagy műteremmel). A festői külső megformálás mellett (lépcsőtornyok, Zsolnay-cseréppel fedett magastetők, változatos kémények, szobrok, dombormű) izgalmas, de Gyalusénál sokkal racionálisabb alaprajzi elrendezés jellemzi a tervcsomagot. A vas- üvegszerkezettel fedett lépcső egy tornácba visz, hogy onnan jobbra fordulva, a főbejáraton egy nagy előcsarnokba jussunk. Innen jobbra nyílik télikerttel a szalon, egy hálószoba, a WG és a fürdőszoba. A fürdőszoba és a hálószoba között ruhatárat (gardróbot) találunk. A díszes főlépcső korlátja a Sipe ki—Bal ázs-v i 11 ára emlékeztet. Az első emeleten hasonló a beosztás, de az előcsarnok felett találjuk az ebédlőt, és a földszinti szalon felett lévő szobából a télikert felett kialakított teraszra léphetünk. Érdekesség, hogy a cselédszoba, a konyha és az éléskamra a II. emeletre került. A cselédlépcső egy toronyban elhelyezett csigalépcső. Az előcsarnoktól balra a kis műtermet találjuk: belmagassága majdnem két lakásszintet fog át, déli oldalán galériával, amelyhez lépcső tartozik. Az ennél is magasabb nagy műterem nagyméretű ablaka a tetősíkban folytatódik, és — más szobrászműtermekhez hasonlóan — felvonó is szerepel a tervben, a nagyméretű szobrok elszáll ítását megkönnyítendő. Egy évvel későbbi keltezésűek azok a beadványi tervek, amelyeket a mester követői, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos készítettek. Az épületegyüttes logikája, alaprajzi rendszere szinte változatlan marad, csak 10 A Ház, 1908. 87-88. old. apróbb formai változtatásokat találunk a terveken. A cseléd lépcső nem kerül díszes toronyba, a gardróbokat 90 százalékkal elforgatják, némileg változik a műtermek alaprajza, a kis műterem galéria alatti részére könyvtár kerül. A változások inkább külsődlegesek — sokkal szecessziósabb ez a tér—, a domborműtől burjánzó főbejárat, a hangsúlyosabb télikert, a mellette lévő szoba lekerekített sarokra került ablaksora és a tetőformák (például a nagyműteremé is) azok a változtatások, amelyek mégis egy másik épület érzetét keltik. (A tulajdonos 1900. július 10-én kapta meg a használatbavételi engedélyt.) Nem tudni, mi történt az 1898 végétől számított egy év alatt, mi lehetett az oka, hogy Zala Lechner helyett Bálintokat bízta meg a tervezéssel. Végül Zala sem ebben az épületben fejezte be földi pályafutását — el kellett adnia a mutermes villát. A második világháborúban a nagy műterem bombatalálatot kapott, így mamár nem látható. Belső állapotáról manapság csak a Líbiával szimpatizálók és esetleg diplomaták mesélhetnének. Szintén a Bálint-Jámbor építészpáros tervezte az Anonymus-szobor alkotója, Ligeti Miklós mutermes házát a Stefániára (1905-1906). A kivitelező cég szintén Bloch és Holitscher építőmesterek vállalkozása volt, mint a Zala-villa esetében. Ebben az épületben is két műterem volt — az egyik a lakótömbben, rézsútos ablakkal és terasszal az előtetővel fedett bejárattól jobbra. Innen az előszoba után a hallba jutunk, amelyről két korabeli felvétel is rendelkezésünkre áll A díszes fémrácsú kandalló, az Anonymus-szobor kismintája a kandallón, szobrok, képek díszítik a teret.