Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - HADIK ANDRÁS Műteremlakások, műtermes villák, művésztelepek Budapesten

Műteremlakások, mutermes villák, művésztelepek Budapesten Adalékok a századforduló fővárosi építészettörténetéhez HADIK ANDRÁS Jl dualizmus-kori Magyarország politift kai, gazdasági és kulturális központja a rohamosan fejlődő főváros volt. Ez meghatározó volt Budapest művészeti életére nézve is, amelynek állami irányítása a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Képzőművészeti Ügyosztályának feladata volt. Emellett működött tanácsadó szervként a rVlagyar Országos Képzőművészeti Tanács, és nagy befolyással volt az állami mecenatúrára (ösztöndíjak, vásárlás, megbízás) az 1861-ben létrejött Országos Magyar Képzőművészeti Társulat is. A képzőművészet ekkot kialakuló intézményrendszere is a fővárosban összpontosult. Megépült az Andrássy úton a régi Műcsarnok (1875-77), azután az új 1896-ban. Ezt követte az új törekvéseket is befogadó Nemzeti Szalon — erre a célra Hauszmann Alajos Erzsébet téri kioszkját építették át a Vágó testvérek 1907-ben. Fejlődésnek indult a műkereskedelem, több művészegylet jött létre, s különféle asztaltársaságok alakultak először vendéglőkben, sörözőkben, majd kávéházakban (pl. Abbázia, Japán). Mindeközben a főváros műtermi ellátottsága sok kívánnivalót hagyott maga után, különösen az 1890-es évek közepe előtt. „A hazai culturviszonyok általános fejlődésével •— az utolsó tíz év alatt — képzőművészetünk is lépést tartani igyekezett, s ma már bátran mondhatjuk, hogy a festő és szobrászművészetnek annyi hívatott művelője van, hogy azok bármely feladatnak megfelelni képesek, a legnagyobb akadály, mely gátlókig hat belterjesebb munkálkodásunkra, azon körülmény, hogy a fővárosban műtermek — egy-kettő kivételével — nincsenek, s azok nagy áldozatok árán sem bérelhetők, a hazai képzőművészek anyagi