Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
DOKUMENTUMOK - A Tamás Galéria az 1920-as években -— a korabeli sajtó tükrében
A Tamás Galéria az 1920-as években — a korabeli sajtó tükrében Budapest legújabb művészeti intézménye A külföld nagy városait járva, nemcsak a mübarátnak, hanem minden intelligens embernek legnagyobb élvezetét és impresszióját jelenti az, ha a nagy nyilvános muzeumok és magángyűjtemények után megtekintheti azokat a kisebb-nagyobb, de mindig intim hatású művészi galériákat, amelyekben az illető város és nemzet modern művészetének legteljesebb áttekintését nyerheti. A párisi Bertiheim-, a berlini Cassinis-, a milanói /V-saro-galériák (bogy csak épp a legelőkelőbbeket említsük) ma már éppoly világhírű és általános tekintélyű fórumai a francia, német és olasz festőmüvészetnek, akár az állami vagy magánmuzeumok. A látogató megismerkedhetik itt a kor festőmüvészetének reprezentáns egyéniségeivel és alkotásaival, mégpedig ugy, hog)' ennek az ismererségnek nem kell épp piátóinak maradnia, aki ma Párizsban, mondjuk, Ulri//o-tó\ vagy Foujita-tó\ képet akar szerezni, csak el kell mennie a Bernheim-galériába, ahol kiválaszthatja a neki legjobban tetsző alkotást. Budapesten mindezideig hiányzott a festőmüvészetnek a közönséggel való kontaktusából az ilyen intim találkozóhely, művész és közönség között. Az az Ízléses, előkelő hangulatú, úgyszólván egy mübarát szalonjának finom intéricurjével ható galéria, mely nemrégiben nyilt meg az Akadémia-utca H-ik számú házban, a Tamás-galéria, az első, amely ebben a tekintetben is közelebb hoz bennünket a világvárosok nívójához. Az idegen aki Budapestre érkezik, éppúgy meglepetten állhat az előtt a teljes és tiszta áttekintésü kéj) előtt, melyet ez a galéria a jelenkor magyar festőművészeiéről nyújt, mint a budapesti vagy vidéki magyar mübarát. Nagy jelentőségű tehát a Tamás-galéria a magyar művészeti politika szempontjából. Először is, a Budapestre érkező idegeneket tájékoztatja a mai magvat művészet világviszonylatban is első helyen álló színvonaláról, másodszor pedig, a magyar közönségnek alkalmat adva a