Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
DOKUMENTUMOK - HERMAN LIPÓT A művészasztal
— Udvari szoba? — álmélkodott a háziasszony. Odalépett az ablakhoz és felhúzta a három hónap óta leeresztett függönyt. Ekkor derült ki, hogy a szoba — utcára néz... A művészasztal — különösen kiállítások idején, vagy a szép nyáti napokon, mikor már a kávéház előtti „kertben" ültünk — rendkívüli látogatottságnak örvendett. Ritka vendégek, vidékiek, távoli vonatkozással bíró civilek, régi ismerősök, barátok barátai jelentek meg, hogy azután — a közöny hidegségétől elűzetve — eltűnjenek. De a legjobban zsibongott a művészasztal a harcok idején. Mert tele voltunkám harcokkal. Egy-egy új irányzatú egyesülés, a Fészekkel való összeveszés, új kiállítási zsűri választása, egyéb effajta művészpolitikai megmozdulás — mind, mind harcot jelentett. S a művészasztal minden tagja valóban félelmet nem ismerő harcosnak bizonyult. De „békében" nyugodt mederben hömpölygött az asztal napi élete. így például délutánonként, vacsora előtt Szinyei billiárd-szenvedélyének hódolt. Játszott Ferenczy Károllyal, Szabolcs Bálinttal, s a hangos Tafflerrel, aki ház- és szakáll tulajdonos volt és az képesítette az asztal tagságára, hogy billiárdpartnere volt. Pali bácsi nagyon szerette e nemes játékot és hogy tudományát fejlessze, Szabolcs társaságában titokban eljárt Sztanoj Miklós mesterhez, az akkori idők leghíresebb profi billiárdjátékosához és hat héten át különórákat vett tőle. Ferenczy, aki tudományos szisztémával, nagy komolysággal űzte a karambolozást, sehogysem értette Szinyei elképesztő haladását. Pali bácsi is annyira szerette ezt a játékot, hogy még komoly művészi vitákban is felhasználta példálózásra. Azt monda: a művésznek, bármennyire eltávolodik a természettől, egyik lábával a földet kell érintenie, mint a billiard játékosnak még a legkomplikáltabb lökésnél is. Az volt az ő Anteusz-példája. A billiard asztalokon túl volt a kártyások helye, amelyet „Kriminál"-nak neveztek, mert bizony ott gyanús alakok is megfordultak. A Kriminált egész világ választotta el a művészasztaltól. De többen átmentek ebbe az idegen világba is. így például ott folytak Ernst Lajos dominócsatái Löwensteinnel és Szabolccsal, valamint itt zajlottak le — nagy ordítozások közepette — a nevezetes lórum viadalok. Bródy Maxi, a Pesti Napló „Tarka krónika" rovatának vezetője, gyakran ellátogatott a Kriminálba, hogy vidám történeteket szerezzen a művészektől. Itt született meg a következő „igaz történet":
