Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZETI KÖZPONTOK, MŰVÉSZNEGYEDEK - BERECZ ÁGNES Festők, mítoszok, Párizs

Courbet egyetlen Párizshoz kötődő festményt festett, a Mère Grégoire-t. A középkorú, kövérkés és joviális kávéháztulajdonosnő egy Béranger-dalból született népszerű kabarészám hősnője, tipikus párizsi figura, de Courbet képe alapján — és az irodalmi források ismeretének hiányában — akár vidéki kocsmárosnénak is nézhetnénk: párizsisága nemhogy nem evidens, hanem gondosan leplezett is. A Grégoire mama előtt húzódó márvány könyöklő közelebb áll Bellini Madonnáinak márványmellvédjéhez, mint egy kávéházi pulthoz, a háttér homogén sötétje pedig jobban emlékeztet egy suszterműhely belsejére, mint eg)' — akár szegényes — párizsi kávéház enteriőrjére. Még szerencse, hogy ott a számlakönyv és az aprópénz, különben nagy zavarban lennénk. Courbet-t nem érdekelte az a Párizs, amelytől kortársai szinte egytől-egyig el voltak kápráztatva. Mennyire más Manet tükröződő, csillogó, fényes Folies-Bergère-je a végtelenül szomorú fiatal pincérnővel. Manet képe a szalonok, az haussmanni lakásbelsők, a kabarék, café-coucert-ck tükreit, a párizsi kirakatoknak, a kávéházak üvegeinek Atget fotóiról is ismerős tükröződését idézi, azt a Párizst, amely az optikai megtévesztésből, a felszín káprázatából, a látás és az érzékelés elbizonytalanításából, az érzékelést megbénító látványok zuhatagából áll. A Folies-Bergère fiatal szőke pincérnője Párizs közepén, magányosan áll a tömegben, és ránk néz. Grégoire asszony kliensével csevegve üldögél pultja mögött. Courbet Párizsa jobban hasonlít Besançonra, Angoulême-re, Bor10 Honoré de Blozac: Elveszeit illúziók. Ford.: Benedek Marcell. Bp., Európa, 1998.224. old. n Charles Baudelaire: A modern élet festője. Ford.: Csorba Géza. In: deaux-ra vagy Dijonra; Manet-é a Második Császárság és a 19. század fővárosa. Párizs a modern vizuális kultúra első nagyszabású, képek végtelen sorát inspiráló témája, az európai modernizmus kultuszhelye, a hely, ahol a dolgok történnek. A hely, ahova postakocsin vagy vonaton érkezünk, mint Lucien Rubempré, Ady Endre vagy Enyedi Ildikó Simon mágusa. „A körutakon és a Paix utcán való első bolyongása közben Lucien, mint minden jövevény, sokkal inkább törődött a dolgokkal, mint az emberekkel. Párizsban először is a tömegek ragadják meg a figyelmet: a boltok fényűzése, a házak magassága, a kocsik forgataga, a túlzott fényűzés s a végtelen nyomor állandó ellentétei — ezek fogják meg az embert mindenekelőtt."

10 A Párizsba való megérkezés — ahogy Balzac fiatal, vidéki, Párizst meghódítani vágyó hősénél olvasható — a várossal való első találkozás mitikus aspektusait felvillantva a nagyvárosi táj képének leltárszerű összegzése is. A tömegben elvesző, saját kicsiségét és elhagyatottságát megérző Lucien számára a párizsi utca — a baudelaire-i modernséget konstituáló — elsuhanó, tovatűnő képek, magasba nyúló házak és kirakatok, szegények és gazdagok, lent és fent lévő dolgok látványának kaleidoszkópszerű együtteséből áll. Lucien sétál, és tovatűnő képek sorát látja. Sétál, mint Degas elegáns Monsieur Leßk-je a Concorde téren vagy mint az 1867-es világkiállítás Manet festette panorámájánakjárókelői. Sétál, pontosabban „gondolataiba meCliorlcs Bouáeloire vólogotott művészeti írásai. Bp., Képzőművészeti Alap, 1964.