Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - WEHNER TIBOR Budapesti szoborművek

1999. szeptember 4., szombat Gyermelyen, a Széchenyi Művészeti Akadémia konferenciáján előadást tartok Hátesztétika, esztétika, hát? címmel: arról beszélek — számos budapesti szobor-példát említve — hogy az ember alakú, az emberhez hasonlatos tárgyakat általában terüktől elszakítottan kényszerülünk szemlélni, még ha oly tágas közegekben állnak is, mint településeink közterei. Gondoljunk a budapesti Kossuth- vagy Petőfi-szobor hátára: a térbe állított, egyedülálló figura háta bizony csak rendkívül kevés plasztikai izgalommal felruházható, passzivitásba süllyedő rész. Az emberalak hátsó nézetének tömény unalmassága, másod- vagy sokad rangúsága, nézet-zsákutcájának elkerülése komoly rejtvény a monumentális szobrászatban: a környezetbe helyezés, a járulékos elemkapcsolás, illetve a csoportalakítás lehet a megoldás. A probléma természetesen nemcsak szobrászi, szobrászati. Köztéri szobrot a megrendelő és a közreműködők népes csapata állít: építészek, környezetesztéták, patktervezők, művészeti menedzserek, különböző szakterületek képviselői. Vagyis általában nem csupán a művész, hanem egy humán közösség téved. Tanulságokkal kamatozó, melegen ajánlott a séta a budapesti szoborművek hátsó nézetének megtekintésére — pazar élmények várnak ránk.