Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - WEHNER TIBOR Budapesti szoborművek

tői. E jellemzővel, e sajátossággal függ össze a tervezett helyszín: a Dózsa György út egykori Felvonulás tér-szakasza a Műcsarnok és az Ajtósi Dürer sor között. Itt áll-e 1999. szilveszterén a nyolc méter átmérőjű Időkerék vagy nem? — ezen vitatkozunk építészek, szobrászok, művészettörténészek. Én a kétkedőkkel szemben egyedül maradva — mi ez egyáltalán, szobor vagy látványosság?, miért van erre szükség?, nem lesz-e súlyos terheket okozó a fenntartása?, miért a Dózsa György út a helyszín? — következetesen és hajthatatlanul a megvalósításra szavazok. Végre egy filozofikus tartalmú, szellemes, látványos köztéri mű, amellyel történik is valami, amely tartalmilag és formailag is izgalmas. A vita ezen túlmenően az emlékmű (látványosság), a műszaki jellegű alkotás engedélyezési procedúrája körüli kérdésekről, és a pénzről zajlott: a szakértők túlzottnak minősítették a terv valóban súlyos költségvetését. Egyértelmű döntés nem született: többen mereven elutasították a tervet, többen tartózkodtak, támogató javaslatot csak én fogalmaztam meg. 1998. január 22., csütörtök Tragikusan korai halálának ötödik évfordulóján Török Richárd szobrászművész emlékkiállítása a Vigadó Galériában: kissé visszafogott a fogadtatás, a hivatalos fórumok egyáltalán nem képviseltetik magukat. Gyönyörű lett a katalógus, amelynek bevezetőjében természetesen a budapesti, megbízásra készült, monumentális Török Richárd-művekről is írok: az Orvostovábbképző Intézetben 1985-ben elhelyezett Ilippokratészról, a zeneszerzőről elnevezett iskola ugyancsak 1985-ös Liszt Ferenc-ponréjáról, az Allatorvostudományi Egyetem 1991-es Kotlán Sándor-arcmásáról, a Rubin Hotel 1991-ben felállított Kútfigurájáról és a Farkasréti temetőben fellelhető, 1991-ben megformált Ihász Cáhor-skemlékről. „Hippokratész agóniába fú 16 nyitott szája, dr. Kotlán oldalra vetett, hátborzongató pillantása, a Szókratészt megkísértő, buja érzékiséggel megmintázott kótfigura-női akt visszafordított feje pontos személyiségképleteket, s egyben koranalízist szintetizál egy passzivitásba süllyedő, reménytelenségekbe sodró korszak kilátástalan léthelyzetét visszhangozva." 1998. január 31., szombat Haraszty István szobrászművész kispesti, fantasztikus műterem-szoborházában vendégeskedek, megtekintendő a Győrben, a Városi Múzeumban bemutatásra tervezett műveket. A műhelyek sorát, a műalkotásokkal zsúfolt szobákat végigjárván egy tegnap éjjel befejezett munkát is megmutat, a Kugli kollégát. A pumpálásra kialakuló lejtős sínen meginduló nagy tárcsa programozottan gurul ide-oda miközben tetején egy ugyancsak forgó acélgolyó egyensúlyoz. A szerkezet néha sípol is egyet-egyet. Lenyűgöző, ahogy a művész alkatrészekről, csövekről, anyagokról és technikákról magyaráz. Közben azon gondolkozom, hogy Haraszty Istvánnak van-e szobra, műve Budapesten, de emlékezetem szerint (Győrben áll a Kocka és az Inga, Székesfehérváron a Deák Dénes-kút) nincsen. 1998. március 6., péntek A Petőfi Irodalmi Múzeumban Fekete Tamás és Paulikovics Iván szobrászművészekkel szakvéleményezzük a Török