Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - BOROS GÉZA Budapesti emlékmű-metamorfózisok 1989-2000

munkra mégis szeretetteljes fikció és jel­kép! Állat, amelynek szarva gyógyító erejű (...), aki felett csak a tiszta szűznek van ha­talma; vadászni rá csak a négy legfőbb isteni erényt vagy tulajdonságot megtestesítő négy kutya képes, úgymint: igazság, béke, irgalmasság, igazságosság" — olvasható a műleírásban. 17 A Főpolgármesteri Hivatal hozzájárulása hiányában az elképzelés nem valósulhatott meg. A szoborletakarások sorában egy tisztán városképalakító célzatú, politikamentes terv is akad. 1999-ben Ábrahám Péter fes­tőművész azzal a javaslattal fordult a Főpol­gármesteri Hivatalhoz, hogy saját költsé­gén „esztétikusan" megoldja a belvárosi Vörösmarty-szobor téli letakarását. A szo­kásos téli védőcsomagolás helyett egy tarka ponyva-festményt — „Tavaszi rügyezés" című alkotását — képzelte el a szoborra. (A terv művészi értékével kapcsolatban kéte­lyek merültek fel, így a megvalósítása el­maradt). A kommunista rendszer elsőszámú köz­téri szobrának, a Gellért-hegyi Felszabadu­lási emlékmű sorsának a rendezése a rend­szerváltozás kezdetétől fogva országos je­lentőségű problémaként merült fel. A meg­oldást jótékonyan siettette egy avantgárd művészeti akció, Szentjóby Tamás mun­kája, a Szabadság Lelkének Szobra Projekt. Szentjóby javaslata szerint: „Amikor vál­toztatásra van szükség, két hibát kell elke­rülni. Az egyik a túlzott sietség és könyör­telenség, ami pusztuláshoz vezet (a szobor lebontása), a másik a túlzott tétovázás és konzervativizmus, ami szintén veszélyes (a szobor megtartása jelenlegi állapotában). 17 Dokumentumait közli: Novotny Tihamér (szerk.): Unicornis. Bp., 1991., 65-66. old. Nem kell minden, a fennálló rend megvál­toztatására vonatkozó kérést figyelembe venni. Ugyanakkor az ismételt és jól meg­alapozott panaszokra oda kell figyelni. An­nak, amit az emlékművel kapcsolatban te­szünk, meg kell felelnie egy magasabb igazságnak, és nem szabad önkényes és ki­csinyes motívumból fakadnia. (...) Véle­ményünk az, hogy a szobrot nem kell le­bontani, és nem kell megtartani, vagy ami ugyanaz: el kell tüntetni és ugyanakkor meg kell tartani." 18 Szentjóby elképzelése 1992 júniusában, a Budapesti Búcsún — a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén — valósulhatott meg, amikor a művész néhány napra átvál­toztatta, „szellemruhába" öltöztette az emlékmű nőalakját. A művész — mintegy a rendszerváltozás ikonográfiái betetőzése­ként — különös átalakítást, transzmutá­ciót hajtott végre a művön, sajátos, egyszer­re blaszfémikus és elgondolkodtató, tréfás és megdöbbentő megoldást adva (ha csak pár napra is) a szobordöntés, a szoboreltün­tetés és a szobormegtartás dilemmájára. A fehér lepelbe burkolt szobor szellemként tűnt fel a horizonton, a kommunizmusnak a város fölött egyszer s mindenkorra elleb­benő kísértetét jelenítve meg a vasfüggöny leomlásának ünnepén, egy új korszak haj­nalán, kelet és nyugat határán. Szentjóby az akcióról „ismeretterjesztő filmet" is ké­szített, amelyet a Magyar Televízió bemu­tatott. Ebben hangzik el Vitray Tamás köz­vetítésében: „A Szabadság Lelkének Szob­ra kápráztató egyszerűséggel jelenik meg a hegy csúcsán. Nyugodt magabiztossággal hatja át a tájat. Érzelmileg és gondolatilag a is Szentjóbi Tamás: A Szabadság Lelkének Szobra Projekt műleírása. Bartók 32 Galéria, Bp., 1991. Kézirat.

Next

/
Thumbnails
Contents