Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - PÓTÓ JÁNOS Rendszerváltások és műemlékek

előkészítő szakaszában. Akkor, amikor a magyar kormány még reménykedett abban, hogy valamelyik nagyhatalom, talán éppen az Egyesült Államok, támogatni fogja az Erdély egy kisebb részére vonatkozó magyar területi igényeket. Új érték tapadt tehát a szoborra, ismét csak függetlenül a történelmi tényektől. Ugyanez a jelentés fordul a saját ellentettjébe 1948-49-ben, az ujabb politikai rendszerváltás után, a hidegháború kezdetén. A magyar politikának Amerika immár nem potenciális szövetséges, hanem a legnagyobb ideológiai ellenfél. El is távolították Bandholtz szobrát, kizárólag azért, mert a tábornok amerikai volt. Eltávolították, de nem semmisítették meg, mint annyi más szobrot ezekben az években. Évtizedekre raktárba került. Az értékvándorlásnak azonban még nincs vége. Az 1980-as évekre ismét felmelegedtek a magyar-amerikai kapcsolatok. A szobrot 1984-ben átadták a budapesti amerikai követségnek, s fel is állították a követség kertjében. Ismét egy politikai gesztus tehát az Egyesült Államok felé, de tétova, felemás gesztus, hiszen a szobor nem magyar köztérre, hanem amerikai felségterületre került. Ismét pozitív érték lett tehát, hogy a tábornok amerikai, de ezt a változást a hatalom nem akarta a társadalommal is közölni, csak titkos csatornákon üzent vele az Egyesült Államoknak: „Ali jóban akarunk lenni veletek, de nem kell, hogy ezt mindenki tudja." A harmadik rendszerváltás előszele aztán meghozta a Bandholtz-szobor teljes rehabilitációját. 1989-ben, George Bush amerikai elnök budapesti látogatásakor avatták fel ismét az emlékművet a Szabadság téren, az amerikai nagykövetség előtt. Kérdőjelek Ha ennyi mindent jelenthet egy szobor, ha ilyen árnyaltan fejezheti ki a politikai szándékokat, aligha csodálkozhatunk azon, hog)' minden politikai irányzat kedveli az emlékműveket. Legalábbis a saját emlékműveit. A rendszerváltások tanűsága szerint viszont egyikük sem tud együtt élni más politikai irányzatok emlékműveivel. Akár demokráciából fordult diktatúrába a politika, akár diktatúrából demokráciába, a hatalom új birtokosai legsürgetőbb feladataik egyikének tartották, hogy eltüntessék az előző hatalom politikai szimbólumait. Az ój politikai elit nem a semmiből jön. Korábban nyílt vagy illegális ellenzékben volt, s nyilván irritálták az ideológiai jelképek. Eddig a dolog érthető is. De miért a sietség? Aliért van az, hogy az új elit, mihelyt hatalomra jut, azonnal a jelképekkel kezd foglalkozni? Miért akarja azonnal kinyilvánítani, hogy vele egy új korszak kezdődik? Azáltal ugyanis, hogy az új hatalom másságát az előd politikai szimbólumainak eltávolításával deklarálja, maga is elődje nyomába lép. Akaratlanul is azt jelzi, hogy éppúgy fontosnak tartja a politikai emlékműveket, mint elődje. Ebből arra következtethetünk, hogy az új hatalom, ha majd megerősödik, maga is állít majd ój politikai emlékműveket. És a mindenkori Gholámok újra jegyzetelhetnek — és készíthetik a köteleket...