Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten
Zrínyi Miklós; Anonymus mellett a kobzos" — és így tovább. Fantáziája ógy elszabadul, hogy az Anonymus szobrot kísérő elemek közé odaképzeli a jáki templom oszlopfőinek madarait — turullá alakítva. Ezt a bizarr és groteszk ajánlatokban bővelkedő írást olvasva még jobban méltányoljuk Ormós Zsigmond vagy Erdődy Sándor komolyságát és alaposságát, amellyel a magyar emlékműszobrászat kezdeteit az európai szellemi áramlatokhoz és művészi gyakorlathoz kívánták kapcsolni. Alig Erdődy Sándor egész Európát beutazta, hogy tájékozódjék az emlékművekről, Beöthy Zsolt csak a Városligetbe ment ki ihletért. Nem tudom, hogy a tíz kijelölt művész olvasta-e Beöthy tanulmányát. A megvalósult szobrok — bár nem nélkülözik a történelmi kellékeket — sokkal szerényebbek. Igazán nagyszabású emlékmű csak a Gellért-szobor lett, de ez sem Beöthy intenciói nyomán, hanem annak az attraktív táj- és téralakításnak köszönhetően, amely az elhelyezést kísérte. A szobrok közül az első kettőt 1902-ben, az utolsót 1914-ben avatták. A késedelem nem a művészeken múlt, a helyek kijelölése és rendbehozatala volt hosszadalmas. Feltűnő, hogy az avatási ünnepségek igen szerények voltak, gyakran el is maradtak. A szobrok — az Anonymus kivételével — lesújtó kritikákat kaptak. 2 ' 21 A legalaposabb elemzés: Petri k Albert: A tíz királyszobor. In: Építő Ipor —Építő Művészet, 1914.33. sz. 325-326. old.; 1914. Az 1900-as évekre az emlékműszobrászok harmadik generációja is alkotóereje teljében volt már. Ok részben Párizsban tanultak, ahol egy modernebb szellemiség és plasztikai formálás képviselői lettek, de ekkorra már a közízlés is átalakult. Az emlékművektől már nem a korhűséget és az oktató szándékot, hanem az intimitást és a közvetlenséget várták el az emberek. Ez viszont ellentétes a „monumentum" fogalmával. Jellemző, hogy a korszak legnépszerűbb szobra az Anonymus lett, mégpedig kisplasztikaként; mind a bronz, mind az irizáló fényű Zsolnay-kerámia változata ma is kedvelt lakásdísz (szobrász: Ligeti Miklós). A Széchenyi-szobortól az Anonymus-szoborig tartó bő negyedszázad alatt megváltozott a műfajok hierarchiája. Az emlékmű évszázadokon át a legnemesebb feladat volt egy szobrász számára, fogalma azonossá vált a szobrászat fogalmával. A historizmust követő szecesszió azonban a művészetet a személyesség szolgálatába állította, és erre más műfajok voltak alkalmasak (így a portré vagy a kisplasztika). Emlékművek persze azóta is igen nagy számban készülnek, de művészeti tényezővé ritkán válnak. Emlékbeszédek, koszorúzási ünnepségek vagy éppen tüntetések színhelyei, felállításuk, átalakításuk vagy ledöntésük pedig a mindenkori politikai akarat függvénye. 34. sz. 331-332. old.; 1914.35. sz. 337-339. old.; 1914. 6. sz. 343-344. old. ; 1914.37. sz. 347-349. old.
