Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

ESZMÉK A KÖZTEREKEN - NAGY ILDIKÓ Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten

szatot hivatásául választotta. 1850-ben Bécsben A. Fernkorn, majd két évig Berlinben Ch. D. Rauch növendéke. Akadémiai tanulmányai mellett az egyetemen természettant, vegytant, egyetemes történetet, vallástörténetet és összehasonlító geográfiát tanult. Öt nyelven beszélt, beutazta Angliát, Belgiumot, Hollandiát, Svájcot, Német- és Olaszországot. Hozzá foghatóan művelt szobrász egészen Ferenczy Béniig nincs a magyar művészetben, hiszen a szobrászok évtizedeken át közelebb álltak az iparosokhoz, mint az értelmiséghez. Hazatérve a református egyházban vállalt tisztségeket, majd az 1850-es évek végén műtermet nyitott Bécsben. Nála segédkezett egy ideig Izsó Miklós és Fluszár Adolf is, akiket komolyan támogatott. Izsó három, Huszár tizennégy évvel volt fiatalabb nála, ő azonban — annak ellenére, hogy