Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum

béli nagyságát igazoló tárgyi anyagot (például ötvöstárgyakat) gyűjtött, és eze­ket igyekezett feldolgozni is. 24 Ezzel szem­ben Ernst, ahogyan egy szerző Ernst halála­kor megjelent nekrológjában találóan megjegyezte, „...nem volt tudós, nem volt történész, (...) megmaradt végig rajongó­nak. (...) méltányoljuk Ernst Lajosnál ezt az örökké friss ifjúi szenvedélyt, mely őt a gyűjtésnek nem tudósává, hanem inkább művészévé teszi, mert a lélek rajongásából ered." 25 Ernstnél a tudományos forrásérték mindvégig alárendelődött a heroikus, a tör­téneti festmények által közvetített ideali­zált történelemképnek, a hangsúly nem a história egyre alaposabb megismerésén, hanem minél teljesebb kifejezésén volt. A század első évtizedében mégis Jankovich gyűjtőköréhez hasonló anyagokkal, régé­szeti leletekkel, oklevelekkel, érmekkel, fegyverekkel bővítette tárgyanyagát. Ez azonban inkább alátámasztását, de nem alapvető megváltozását jelentette gyűjte­ményének. Mintha hitelesíteni akarta vol­na a falakon látható műveket e dokumen­tumok által. Hogy Jankovich gyűjteménye, a millenniumi történeti kiállítás, vagy mindkettő együtt ösztönözte arra, hogy ilyen irányban bővítse kollekcióját, arra vo­natkozóan nincsen hiteles adatunk. Jankovich tevékenysége példa volt Ernst Lajos számára, megerősítette törek­véseiben, bizonyította, hogy a magyar múltra vonatkozó tárgyak gyűjtése nemes, hazafiúi cselekedet. Modell értékű lehe­tett az is, hogy Jankovich anyaga a Nemzeti Múzeumba került, hiszen tönkremenve, élete végén, Ernst is erre törekedett. Lát­ta, hogy ahogyan egy átlagos középnemesi család sarja gyűjteménye révén a nemzet nagyjai közé kerülhetett, úgy a felemelke­désnek ez az útja számára is nyitva áll. A helyes irány bizonyossága: Ernst és a millennium A századvég legnagyobb szabású kulturális eseményére, a millenniumi kiállításra Ernst több mint tizenöt évvel később így emlé­kezett vissza: „Csak 1896-ban, amidőn ezeréves fennállását ünnepelte a nemzet, elevenedett meg és bontakozott ki ismét Jankovich nagy gondolata: bemutatni a ma­gyarság kulturális munkájának eredményét egykori emlékekben!" 27 Valóban, a Törté­neti Főcsoport kiállításán az eredeti, forrás értékű műtárgyak felsorakoztatásának kon­cepciója érvényesült. Pedig az eredeti el­képzelés szerint a hiányosan dokumentál­ható korszakokat neves képzőművészek M Itt meg kell jegyezni, hogy Jankovich Miklós gyűjteményének volt egy kisebb és kevésbé ismert része is, amely történeti arcképeket foglalt magába. Ezek a Nemzeti Múzeumba kerültek, majd a Történelmi Képcsarnok első darabjai lettek. Entz Géza: A Jankovich-gyú'jtemény festményeiről. In: Belitska-Scholtz (szerk.) 1985, /. m., 79-81. old.; A Jankovich gyűjtemény metszeteiről: Entz Géza: A magyar műgyűjtés történetének vázlata 1850-ig. Bp„ 1937.83. old. 25 Jeszenszky Sándor, i. m., 1938.158. old. 2é 1912-ben azt írja Ernst: „Gyűjteményem kiegészítését csak az utóbbi években kezdtem meg ebben az irányban..." Ernst Lajos, i.m., 1912.5. old. 27 Ernst Lajos, i. m., 1912.4. old.

Next

/
Thumbnails
Contents