Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - RÓKA ENIKŐ Ernst Lajos gyűjteménye és az Ernst Múzeum
1914. között kilenc ingatlanvásárlási, eladási, illetve csereügyletéről tudunk. Az üres telkeken két-háromemeletes bérházakat építtetett, majd részben eladta és a pénzből újakat vásárolt, részben megtartotta és gyermekeire hagyta őket. Két ingatlan esetében feltűnő, hogy a vásárlás után néhány évvel — anélkül, hogy jelentős építkezéseket folytatott volna — nagy haszonnal adott túl tulajdonán, ami már az ingatlanspekuláció gyanúját veti fel. 6 Ernst Mór tehát a század második felének jellegzetes budapesti kereskedője volt, aki a kiegyezés után rohamosan fejlődő vasúthálózat következtében Budapesten kialakult és fellendült malomipari ágazat termékének kereskedelméből gazdagodott meg 7 . Az ő esetében is kimutatható az a jelenség, amelyre Budapest legnagyobb adófizetőinek tanulmányozása kapcsán Vörös Károly mutatott rá: a korszakban a kereskedelmi tőke nagy mértékben fordult a háztulajdon felé. Az ingatlanbirtoklás ugyanis amellett, hogy jelentős jövedelmet biztosított, a vagyoni helyzet stabilitását jelezte és hozzájárult a keteskedő társadalmi tekintélyének növekedéséhez 8 . Ernst Mór első, általunk ismert ingatlanvásárlására 1877-ben került sor. Ekkor vette meg az Üllői út és Páva utca sarkán azt a telket, melyre 1889-ben kétemeletes házat építtetett, és amelyben az Ernst család élt. További vásárlásai közül számunkra Í BFL VII. 12/D Pesti telekkönyvek Akácfa utca 59.; Vay Ádám (volt Thököly utca) utca 4. ; Erkel utca 20.; Üllői út 53/a-b.; Üllői át 57-Páva utca 41.; Üllői út 91/a-b.; Dohány utca 57.; BFL VII. 6/C Budai telekkönyvek Alkotás utca 21. 7 Sándor Vilmos: A budapesti malomipar kialakulása 1839-1880. In: Tanulmányok Budapest Múltjából'XIII. Bp., 1959. 374-380. old. 8 Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban. In: talán csak az Üllői út 53. számú érdekes. Ezt 1889-ben ingatlancserével szerezte meg Ernst Mór, 1892-ben két háromemeletes házat építtetett a telken, majd a kettős épület felét 1901-ben fiának, Lajosnak és menyének, Elder Elzának adta nászajándékba. 9 A fiatal házaspár itt lakott, és itt őrizték a gyűjteményt is, melynek a századfordulótól kezdve Ernst Lajos állandó kiállítási helyiséget keresett. Ezen a néhány meglehetősen száraz adaton kívül Ernst Mórról semmit sem tudunk, mint ahogyan felesége személye is teljesen homályban marad. Semmi nyoma annak, hogy a művészet szeretetét és a magyar történelem iránti érdeklődését Ernst Lajos otthonról hozta volna, ilyen indíttatást kapott volna a szülői házban. Sőt Grünwald Valéria leírása szerint Ernst Mórtól idegen volt fia „fellengőssége". 10 A család valószínűleg szívesebben látta volna, ha a gyermek tisztes polgári szakmát választ, avagy az üzleti vállalkozást viszi tovább. Ezt a későbbi visszaemlékezések is megerősítik, amikor így szólnak: „...a reális élető vagyonos kereskedőcsalád eleinte megdöbbenéssel nézte ezt a munkakerülő úri passziózást." 11 . Annyi bizonyos, hogy az anyagi bázist, mely lehetővé tette Ernst Lajosnak, hogy szenvedélyének, a műgyűjtésnek, majd művészetszervezésnek hódoljon, az atya teremtette meg, aki ha nem is értett egyet fia „pályaválasztásával", jó lanulmányok Budapest Múltjából WW. Bp., 1971.252., 259., 276-284. old., 9 BFL IV. 1407/b Tanácsi iratok, III 444/1905 lev. sz. 17831/1905; VI. 3090/1901 lev. sz. 74097/1901 10 Valér Grant, i. m., 15. old. 11 Jeszenszky Sándor: Ernst Lajos, Pólya Tibor és Thorma János emlékezete. In: Magyar Művészet, 1938.158. old.
