Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - ERDEI GYÖNGYI Mozaikok a budapesti mecenatúra fénykorából 1901-1918

ekkortájt a kecskeméti művésztelepen dolgozó Iványi Grünwald Béla egyik tájképét is. A gyűjteményfejlesztésben első helyre a modern alkotások kerülnek, de a döntések egyben azt a nézetet is tükrözik, hogy a főváros — világvárosi szerepköre s az ezzel járó reprezentatív funkciók bővülése miatt — a hagyományos értékeket sem nélkülözheti. A városképek a fejleszréseknél ekkor már kissé háttérbe kerülnek, de a kiállításokon ezek közül is válogatnak: így kerülnek be Teplánszky Sándor és a szolnoki művésztelepen alkotó, Kohner-ösztöndíjas festő, Zádor István rézkarcai és litográfiái. Ezek kiválasztása 1913-tól Csánky Dénesnek, a múzeum új vezetőjének hatáskörébe kerül. A szépen gyarapodó, színvonalas gyűjteményre a főváros vezető elitje egyre nagyobb elismeréssel tekint, és — a költségvetés adatainak tanósága szerint — mind nagyobb összegeket fordít. Az 1900-ban még évi 8000 koronás dotáció (a költségvetésben „Hazai képzőművészeti célokra" címszó alatt) csak a beszerzéseket tartalmazza, de nem szerepel benne a kiosztott díjak összege, a Fővárosi Múzeum képzőművészeti vásárlásai, és az iparművészeti tárgyak gyűjtésére fordított összegeknek is csak kis részét tartalmazza (1000 korona). A mecenatúra körének kiterjedésével 1908-tól 12 ezer, majd 1909-től 21 ezer korona szerepel a költségvetésben (és 1000 korona változatlanul „iparművészeti célokra"), de ez sem fedi a tevékenység egészét. 1912-ben — amikor a XIV. ügyosztály veszi át a műpártolás irányítását — a terve53 BFL IV. 1407/b. 4061/1912-XIV.; 125945-947/1912-XIV. zett összeg már októberre elfogy, s ekkor az 1913. évi költségvetés terhére vásárolnak tovább, közel 30 ezer korona értékben. Ennek következtében 1913-ra 55 ezer koronára emelik a képzőművészeti vásárlások évi dotációját, s ehhez járul az iparművészeti célokra szánt keret immáron 5000 koronás összege.

53 Ez az értékhatár marad a költségvetésben egészen 1918-ig. A keret felemelését indítványozó előterjesztésből látható, milyen nagy figyelmet fordítottak ekkor a főváros vezetői a műpártolásra. A tanácsnak többször is „alkalma nyílott volna nagy érdekű gyűjtemények (például a Lotz-féle gyűjtemény) kedvező megszerzésére, ...azonban ...a rendelkezésre álló hitel elégtelensége ezt meggátolta. ...Ez hátráltatta a főváros képzőművészeti gyűjteményeinek rendszeres kiegészítését, sőt magát a megfelelő elhelyezést is. ...A polgármester úr kezdeményezésére most van [előkészületben] a ...törvényhatósági bizottság áldozatkész tagjaiból alakuló műpártoló egyesület, amelynek fő feladata volna a fővárost nagyobbszerű alkalmi vételek költségeinek előlegezésével támogatni, amely előlegek a képzőművészeti budget keretén belül volnának ...visszatérítendők."

54 Az iratokból látható, hogy a folyamatot a háború kitörése sem szakítja meg, sőt, ezekben az években, éppen a művészek nehéz helyzetére való tekintettel, segélyeket is nyújtanak számukra. A gyarapítás szempontjai változatlanok, s a döntéshozók személyi összetétele is — egy-két kivételtől eltekintve — a korábbi. A művészeti élet eseményei veszítenek fontosságukból, és a közélet atmoszférája is si BFL IV. 1407/b. 4061/1912-XIV.; 125945-947/1912-XIV.