Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)

MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - ERDEI GYÖNGYI Mozaikok a budapesti mecenatúra fénykorából 1901-1918

is igénybe vették erre a célra, s Klösz György felkérésükre ekkortól gyarapította tovább az 1880-as években készített — s már ekkor különlegességnek számító — budapesti fényképsorozatát. A főváros ajándékozás révén is növelhette műkincsállományát. Ekkor kapták meg Lacelotti herceg adományát, amely értékes könyv- és képanyagot foglalt magába; 1907-ben került a főváros tulajdonába, végrendelet útján, Zichy Jenő gyűjteménye, amelynek képzőművészeti része értékes, 15-18. századi olasz és francia műveket tartalmazott, valamint a 17-18. század magyar festészetének néhány igen jeles alkotását. Bárczy polgármesterré választása — mint erről már szóltunk — döntő változások egész sorozatát indította el. Az 1901-től tanácsnokként működő Bárczy az oktatási és a kulturális terület szakértőjévé vált, de neveltetése és széleskörű, a kor színvonalán álló modern műveltsége az új művészeti irányzatokra is fogékonnyá tette. A század első éveinek művészetpolitikáját ennek ellenére elsősorban nem a döntő változásokkal, hanem a különböző stílusú alkotók párhuzamos támogatásával, a vásárlások bizonyos eklekticizmusával jellemezhetjük. A teljes időszakon át tart a reprezentatív portrék és mellszobrok megrendelése, amelyek a közgyűlési teremben, illetve a társalgóban kapnak helyet. Szobor készül a fővárosi Vigadó számára (amely a főváros kezelésében működik), s folyamatosan készíttetik a városábrázoló festményeket is — alkotóik azonban többnyire a kor másod- vagy harmadvonalába tartozó művészek.

25 A képzőművészeti bizottság irányításával folytatott műgyűjtő tevékenység „állóvizébe" hirtelen robban be mindaz a változás, amely 1905 körül lezajlik. Mielőtt azonban erre rátérnénk, egy — a fővárosi mecenatúra jellegét később nagy mértékben meghatározó — művész pályaívét vázoljuk fel: Márffy Ödönét. Egy különleges művészeti ösztöndíj A fővárosi műpártolás sajátos ágazatává vált az önálló alapítású díjak és ösztöndíjak adományozása. Legjelentősebb az 1892-ben — az uralkodó koronázásának 25. évfordulója alkalmából — alapított „Ferencz József koronázási jubileum-díj", amelynek adományozása korszakunkban vált rendszeressé. „Az alapítványi jutalom-díjakkal a székesfőváros nem a bevégzett tehetségeket akarja megkoszorúzni, hanem támogatni kívánja azokat, akik a magyar tudományos irodalom, szépirodalom, művészet (festőművészet, szobrászat, műépítés, zene), valamint kereskedelem és ipar terén rátermettségüknek már nyilvánvaló jelét adták ,.."

26 A festő- és szobrászművészeti díjakat kétévenként adták ki, váltakozva szobrászoknak és festőknek. Összege 4000 korona volt, és a nyertest kötelezték, hogy egy „pályaművét" — vagy annak részletes tervét — átadja a fővárosnak. A díjak adomá25 A korszak első éveiben: Cserna Károly, Bruck Lajos, Újvári Ignác, 26 Részleî a díj Alapító okiratából. Fővárosi Közlöny, 1906. évi lelepy Károly, Keleti Gusztáv, Háry Gyula, Kezdi Kovács László, 86. sz., 1619. old. Tolnay Ákos, Nádler Róbert és Pörge Gergely.