Művészet a városban - Budapesti Negyed 32-33. (2001. nyár-ősz)
MŰVÉSZEK ÉS POLGÁROK: TÁMOGATOTTAK ÉS TÁMOGATÓK - ERDEI GYÖNGYI Mozaikok a budapesti mecenatúra fénykorából 1901-1918
kép, s az Ernst Múzeum kiállításán a nagyközönség elé tárják. 23 A monumentális képen csak részben tükröződnek a művész már idézett elképzelései, s hangsúlyosabb a katonák fáradtsága, az emberi szenvedés ábrázolása. Valószínűsíthető, hogy hangulatán az akkor már évek óta folyó háború tragikus hatása fedezhető fel. „Ptokrusztész-ágy" eredményezte, hogy az alkotók személyisége, fantáziája alig kapott szerepet a megformálásban. A portrék teljesen egységesnek tűnnek: a historizmus formajegyeivel az „éteri fenség" légkörét árasztják. Hatásuk a dokumentumokéval rokon — egy korszaknak önmaga nagyságáról és „időtlenségéről" szőtt elképzeléseit tükrözik. A műpártolás változatai A fővárosi mecenatúra önálló ágazatává vált az egykori vezető tisztségviselők portréinak sorozata, amelyeket a Képzőművészeti Bizottság intenciói alapján készítettek el a kiválasztott festők és szobrászok. A kiemelkedő személyiségek emlékét megörökítő gesztus sokoldalú formai követelményekkel párosult. A hagyományteremtés szándékával fellépő hivatalnokok képzelete megrekedt a merev, konvencionális sémák szintjén, amely a művészekkel szemben a historizmus formai követelményeinek legszigorúbb alkalmazását jelentette. Ebből a szemléletből adódott, hog)' a megbízások többségét a historikus akadémizmus ismert képviselői — köztük Karlovszky Bertalan, Boruth Andor, Spányik Kornél — kapták, bár néhány fiatal, az új szellemű irányzatokhoz kapcsolódó művész is készített portrét. A Képzőművészeti Bizottság és a tanács képviselői figyelemmel kísérték a művek születését, és előírásaik betartását folyamatosan számon kérték a művészektől. E 23 Vosómopi Újság, 1917. (64. évf.) 23. szám (június 10.), 369. old. A kép új címe: Budavár ostroma 1849. május 21-én. Az említett — utolsó — honoráriumrészlet kifizetésére vonatkozó A ^yűjteményfejlesztés irányai a korszak elején A fővárosi műpártolás alapját a vásárlások jelentettek. Az 1894-ben alakult Nemzeti Szalon, a nevében Magyar Képzőművészek és Műpártolók Egyesülete 1902-ben levélben kéri fel a tanácsot, hogy a képzőművészeti célokra szánt összeg egy részét az egyesület tárlatain szereplő műtárgyak vásárlására fordítsák. A levél jól jellemzi a korabeli képzőművészeti mecenatúra viszonyait, s a művészeti alkotások befogadásának problémáit. A „Nemzeti Szalon... a magyar képzőművészetnek istápolására, erkölcsi és anyagi érdekeinek felkarolására alakult..., hogy részint nagyobb tárlatok rendezése, részint állandó művásár fenntartása útján kenyeret adjon a magyar művészeknek... A magyar művészetnek a mai válságos anyagi viszonyok között szüksége van hathatós pártfogókra, a kik a nagyközönségnek ma még meglehetősen kisméretű támogatását segítségükkel kipótolják." 24 Ekkortájt vette kezdetét a fővárosi műgyűjtésben a szabadabb választás, a nyitottirat nem maradt fenn. u 1901. április 30. BFLIV. 1407/b. 5038/1901 -VII.; 31802/1901-VII.; 4414/1901 -VII.
