A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)
HIRSCH TIBOR Budapest-anziksz a magyar filmben 1945-től a rendszerváltásig
például az 1979 '-es A kedves szomszéd, ahol a hős foglalkozása szerint idegenvezető. Igazi városnéző körútra viszi külhoni kuncsaftjait, és vele a film nézőit is rögtön a film nyitó-képsorában, hogy azután az anzikszlátványosságokat hátrahagyva elkalauzoljon minket a tanácsi odúk lepusztult valóságába, a tátsbétleti, szomszédsági gyűlölködések igazi fővárosi poklába, ahol — az anziksz-képek által megjelölt világvárosban — a történet ténylegesen elindulhat. Ennél a poénosan egyszerű használatú képes turista-vezetésnél mégis jellemzőbb, sőt a honi filmtörténetben a nyitóanziksz legtöbbet idézett példája András Ferenc 1982-es Dögkeselyű című filmjének helikopteres város-panorámája. Azt mondtuk: a Budapestre sütött, a húszas évektől viselendő szégyenbélyegre még a háború előtti magyar film is ritkán emlékeztet. A Dögkeselyű rövid nyitó-panorámája azonban — természetesen egészen más kulturális és társadalmi összefüggésben — mégiscsak felidézi a régi stigmát, a „bűnös főváros" képzetét. Másfelől ez a nyitókép egyenesen emancipálja a szocialista, kopottas magyar fővárost, egyenrangúvá teszi a világ más bűnös metropoliszaival. Elvégre az elegáns légifelvétel a konkrétan bűnös és titokzatos Budapesttel az általában vett bűnös és titokzatos világváros ideáját idézi meg, eltérően más, fentebb említett panoráma-metaforáktól, ahol a madártávlatból látott Város a madártávlatból látott Ország képeként volt csupán értelmezendő. A prológus-anzikszok „megfejtése", sejthető hangulati funkciója természetesen filmenként ugyanúgy különböző, ahogy az epilógus-anzikszoké is az volt. Ha van szabály, csak annyi, hogy ilyenkor — minthogy a kép még a „képmutogatókhoz", az anzikszot csak később értelmező alkotóhoz tartozik — nem a megfejtő-feloldó katarzist vagy álkatarzist, hanem a kibontandó titkot hordozza. A bűnös város titkánál akár nagyobb szabású titkot is. Jancsó Miklós 1986-os Szörnyek évadja című filmjének nyitó panorámája például nem csupán a város, az ország, de az egész emberlakta univerzum bűnösségének megfejthetetlen titkát sejteti. Ez a szállodaablakból, a Halászbástya mellvédjéről, autót követve helikopterből fényképezett misztikus anzikszsor ugyanis nem egyetlen, tág avagy szűk értelmű metafora, hanem egyszerre hordozza a konkrét, általános és még általánosabb jelentéseket. Mindenekelőtt Budapestre vonatkoztatható a kép, azután mindjárt az országra, akár azzal az „egyszerű" politikai pesszimizmussal, ahová András Ferenc 1982-ben még nem juthatott el, habár ő is, Jancsó is a sokolvasatú nemzeti ünnephez, augusztus 20-ához kapcsolja a maga várospanorámáját. Az országos szinten túl azután ott van az említett „Univerzum-léptékű" titok, és nemcsak a makró-világ, hanem az emberi lélek belvilágának titka és titkos átka is, amelyről a film — a tudat és a tudattalan szörnyeinek filmje — mindjárt szólni fog, és amelynek egy megfelelően fényképezett Budapest-látkép éppen megfelelő metaforája... Anziksz — eredeti szerepkörében Végezetül térjünk vissza az anzikszokat, anziksz-töredékeket kínáló filmvígjátékok
