A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)
SÁNDOR TIBOR Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék
nak berendezve. Műterme indiai tárgyakkal -— kardok, szőnyegek, füstölők, szobrok — van telezsúfolva. Nem pénzért és nem is valamiféle művészi megszállottságból dolgozik, a festészet számára ugyanúgy érzéki passzió, mint az elcsábított szép modellek. A pénznek nincs érteke a számára, nem is foglalkozik pénzügyekkel, ezért tartja Schulmayert. Öntelt nagyúrként, rózsadombi maharadzsaként viselkedik akkor is, amikor ellátogat adósai cukrászdájába kitartott modelljével, Judittal (Dobos Annie). Ilonkát látva pillanatok alatt megfeledkezik róla, hogy tartoznak neki, igazából csak a lány szépsége érdekli. Azonnal vázlatot készít a kis cukrászlányról, és szépségét kezdi dicsérni Juditnak. Miután az női önérzetében sértve távozik, Sziráky udvarolni kezd Ilonkának, pénzt ígér, ha modellt áll neki. Ilonka visszautasítja a festő középosztályi konvenciókat nélkülöző, „rámenősnek" vélt közeledését. Ezzel megsérti nagyúri és férfiúi hiúságát, így ő is dühösen távozik a cukrászdából. A felhők és a szépasszonyok festője csak ekkor tér vissza a valós világba: kedvetlenül veti oda a cukrászda ajtajában topogó Schtilmaycrnek, hogy hajtsa be az adósok tartozását. A film szociológiai és pszichológiai szempontból pontosan rajzolja meg Sziráky alakját: Krúdy tollára kívánkozó öregedő dandy, akinek a szerelem csak nagyúri sport, kényúri vonásai és egzotikus hajlamai Szemere Miklós alakját idézik 3 . Különösen hitelesen ábrázolja a film a gazdasághoz, illetve a pénz világához való vi3 A magyar jobboldali radikalizmus történetében jelentős szerepet játszó Szemere alakjót az írók másképpen látják, mint a történészek. Krúdy „postakocsi-regényeinek" bőseként és Kellér Andor „Zöld gyep, zöld asztal" című művében is csak a mint a szonyát. Sziráky dúsgazdag ember, de nem foglalkozik üzlettel, nem szerez pénzt, a Gül Baba utcai házat, amelyben a cukrászda található, örökölte. Ilonka és László a cukrászda udvarán tervezgetik közös jövőjüket. Beszélgetésükből kiderül, hogy ha különböző mértékben is, de mindketten hátrányosnak ítélik meg társadalmi helyzetüket. Úgy vélik, nincs jövőjük a fővárosban. László keserűen jegyzi meg, hogy megfelelő állás hiányában legfeljebb apja körorvosi praxisát folytathatja Ráczmedgyescn. Nem sok kedve van visszatérni szülőfalujába. „Tudja maga mi az, falun élni?" — kérdi lemondóan Ilonkától. Ilonka tudja, hiszen egy volt bácskai földbirtokos lánya. Az alkotói politikai tartalmú képekkel töltik meg az aláfestő zeneként induló, verklin felhangzó dallamot. Először csak a verklis énekli a „Szabadkai udvaron, törökszekfű, liliom" kezdetű irredenta műdalt, majd a következő beállításban kisgyermekek folytatják az éneket. Ezt követően már egy cserkészcsapat énekli kissé hangosakban, majd katonák menetelnek a még hangosabban, immár indulóként énekelt dal ütemére. Végül Ilonka ismétli meg a szöveg egy részletét prózában, halkan maga elé meredve. A jelenetsoron érződik, hogy a film készítői egyszerre kívántak eleget tenni a hivatalos politikai propaganda igényeinek, és érzékeltetni akarták a trianoni döntésnek a társadalomra, jelen esetben a főszereplőnőre gyakorolt sokkoló hatását is. A túlságosan közvetlen, külsődleges propakártyaasztal és lóversenypálya legendássá vált hőse szerepel. A politikus Szemere történelmi szerepéről lásd Szabó Miklós: A jobboldali radikalizmus története (kézirat).
