A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)
FAZEKAS ESZTER „Ez egy huzatos és kalandos hely"
nések. Mindenki éli a maga kis kaotikus életét, amíg nem történik valami. A hetvenes években a lakás volt a társadalmi állapotokat feltérképező szociologikus dokumentumfilm, de a játékfilmes stilizáeió állatorvosi lova is. Nem volt még egy olyan kérdés, amelyben annyira közel lehetett volna férkőzni a társadalmi cselekvést szabályzó, sokszot láthatatlan információs mechanizmusokhoz, a közérzethez, közmorálhoz, mint a „lakáskörülmények" feliratú dosszié kinyitásával, tartalmának leírásával. A lakás minősége és az élet minősége — a szoba-konyhába zsúfolt több genetáció létharca a személyes élettéren keresztül az integritásért — csak kísérőjelensége annak a folyamatnak, amely a társadalom peremvidékére szorította a koszlott bérházak lakóit. „Lakásközpontú világképlet", fogalmazott egy korabeli filmkritika. 1 '' Kézdi-Kovács Zsolt Kedves szomszéd-'ya (1979) belülről ábrázolja az öreg VI. kerületi bérházat, a valaha volt bordélyt, szürke antihőseinek elviselhetetlen, tragikomikus helyzetét. A néhány négyzetmétet többletért különböző praktikákba, szerelmi kalandokba bonyolódó, állandóan lecsúszófölkapaszkodó Dibuszt (Szabó László) kísérve a kamera csak azért megy ki a városba, bogy a kontrasztot erősítse. Dibusz idegenvezető, ékes franciasággal kalauzol végig a városon, az újpalotai lakóteleptől a Lánchídon át a Várig. A film legerősebb képe nem a ház életének bemutatásához fűződik, hanem ahhoz, ahogyan a fájdalmas valóságot érezteti: ha meglenne is a lehetőség a barakkok vízszintes valóságából a panelek új, függőleges Magyarországába kerülni, a szétesett, szerzésre szakosodott személyiség már nem képes megállapodni és élvezni harcának gyümölcsét. A ház bontásának szünetében a tötmelék és a szemét között ott ül két volt lakó, az öreg Iduka (Dajka Margit) és az Okolicsni (Szabó Lajos), s megbeszélik a többi lakó sorsát. A férfi tőmondatokban sorolja Dibusz csődjét: kapott egy háromszobásat Őrmezőn, nőt vett oda, eladta, kocsit vett, összetörte... S a romokon sütkérező macskák villogó szemmel figyelik a birtokukat háborító két öreget. Tarr Béla Családi tűzfészek című dokumentum-játékfilmjének (1977) kezdőképei vizuálisan sűrítik magukba a hetvenes évek társadalmi problémáinak belsővé válását. A film úgy kezdődik, ahogy a hagyományos játékfilmek záródnak: totálképben távolodik a főszereplő a külvárosi munkásnegyed utcáján, mintegy jelezve, itt a mesék véget érnek, most maga a valóság következik, balladai töménységgel. A városból a kézikamera egy szoba-konyha szűk terébe vonul vissza, ahol három generáció — nyolc ember — él. A hétköznapi családi viták, veszekedések drámáját az egyik arc valóságát a másikkal összekötő hosszú szuperplánok izzítják. A család életét Tarr Béla kihagyásos sűrítéssel ábrázolja. Mindig közvetlenül a robbanás előtt vágja el a képet. így kíséri végig, a lakásügyi előadó után elhangzó drámai monológig Irént, s az egy év alatt lezajló 11 Varjas Endre: A lakásközpontú világképlet. Elet és kódolom, 1 979. szeptember 22.
