A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

FAZEKAS ESZTER „Ez egy huzatos és kalandos hely"

mellett az illúzióvesztés igazi műfaja a dokumentarizmus lett. Az évtized közepére az eszmékből és aktivitásból kiábrándult kisember a frizsiderszocializmus, az új gazdasági mechanizmus pozitív hatásait sem éhezhette igazán, ezek a kezdeményezések is megfeneklettek a szélesebb külső politikai hullámok zátonyain és a belső értetlenségen. A hatvanas években kezdeményező szerepet vállaló értelmiség helyzete devalválódott, a hajdan tenni akarók morális értékvesztést éltek meg. A Balázs Béla Stúdióból kinövő Budapesti Iskola szociologikus és experimentalista dokumentum-játékfilmjei, és hatásukra a hagyományos realista film is a kongó mindennapok mögé próbált belesni: feltárni e levegőtlen kot emberének közérzetét, magánéleti problémáit, s a mögöttük meghúzódó anakronisztikus értékrendet, társadalmi anomáliákat. Az értelmiség, a nagy társadalmi mozgások ábrázolása helyett elsősorban a kispolgári és munkásmiliő került kitüntetett szerepbe. A kiszolgáltatott, önző, ügyeskedő kisembert hol nosztalgiával, hol szeretetteljes iróniával, hol drámaian jelenítették meg. A dokumentumfilmesek gyakran kézből filmeztek, egy ötletből, utcán, vonaton ellesett pillanatból vagy szociológiai felmérésből, újságcikkből kiindulva. Sok esetben megcsinálták a dokumentumfilmet, majd ugyanazt a témát fikciós műfajokban is feldolgozták. Ezek a filmek stilizálatlanul, mégis, a puszta dokumentativitáson túlnőve láttatják a városi élet egyre szűkülő helyszíneit. A Duna-part, a kávéházak, a jó mozik hatvanas évekbeli, zsibongó életterei helyett egyre inkább a külterületek és munkáskörnyezetek, Lőrinc, a Vágóhíd környéke, Budafok, Újpest, lepusztult bérházak és épülő panelek, lerobbant kocsmák, szegényes kisvendéglők és az ötvenes évekből átöröklött gyárbelsők tükrözik a szétesett társadalmi valóságot. A gyakran kézben tartott kamera ezekből a külsőkből egyre szűkebb helyszínekre vonul vissza, az intimszféra legbelsőbb zugaiba, az élet egyetlen körvonalazható célját, a hőn áhított lakást, a lakásért folyó egyre abszurdabb csatározásokat írja le. Ezek a különböző hangvételű „lakás-filmek" (Fogjuk meg, és vigyelek. Reménykedők, Kilencedik emelet, A kedves szomszéd, Családi / űz fészek, Zongora a levegőben, Ajándék ez a nap stb.) az éttelmes emberi lét — a környezet és életmód — teljes ellehetetlenüléséről tudósítanak. Mészáros Márta A lőrinci fonóban című dokumentumfilmje után több markáns játékfilmet szentel a szövőlányok, később más konok, erős akaratú munkásnők életének. Néhány színész mellett alapvetően natúrszereplőkkel forgatta többek közt az Eltávozott nap (1968), a Szabad lélegzet (1973) vagy az Örökbefogadás (1975) című filmjeit. Ezeket a filmeket nem annyira a hézagosan megírt történet, hanem maga a közeg, a külvárosi környezet, a gyárak, a munkásszállás, az üzemi klub mikroklímája, az emberek apró gesztusainak lírai realizmusa, szokatlan természetessége teszi elevenné. Kézdi-Kovács Zsolt Ha megjön József (1975) című filmje drámaibb, kíméletlenül szikár környezet rajz. A tengerész férjet hazaváró, határozott anyós, aki egész életét nettül intézi, és az alkalmi kapcsolatokba bonyolódó, zilált ösztönlény-feleség össze-