A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SÁNDOR TIBOR Rózsadombi és Váczi utcai filmmesék

is értékelhető sztereotípiák feltérképezésére. A klisék koherenciáját művészi megformáltságuk biztosítja. Mindkét film vígjáték, ezen belül is a hatmincas évek első felére jellemző, a gazdasági krízis hatását tematizáló válság-vígjátékok közé sorolható; tetmészetesen közös bennük az elmaradhatatlan szerelmi szál is. Meseszövésük és egyéb jellemzőik azonban következetesen és kizárólagosan a Duna jobb, illetve bal partjához kötik őket. „Az ősz és Buda egy anyától Születtek" (Krúdy Gyula) Buda konzervativizmusát, patináját és múlthoz kötöttségét politikai éttelemben a Vár szimbolizálja. A királyi palotának köszönhetően a városrész szerves kapcsolatban áll az ország múltjával. Buda feudális jellege a polgári átalakulás idején is emblematikus szerephez jutott. 1848 márciusában — ellentétben a pesti belváros helyszíneivel: a Nemzeti Múzeummal és a Pilvax Kávéházzal, amelyek a polgári átalakulás, a jövő jelképeivé váltak — Buda, mint politií Gaál Béla (1893-1945) már a húszas években ismert filmrendező volt: öt némafilmet forgatott. 1934-ben a Meseoutó mellett még egy jelentős filmet készített, Az új rokon című vígjátékot, amellyel a műfajon belül meghonosította a modernizációs tematikájú alkotásokot. Ugyancsak vígjáték az 1935-ös A csúnya lány, amely nagyban hozzájárult Muráti Lili későbbi népszerűségéhez. Filmtörténeti szempontból említést érdemel a Földes Jolán regényéből (Férjhez megyek) készült Mai lányok című 1937-es alkotása, amelyben négy együtt élő lány lakberendezési vállalatot alapít, majd önállóságukat feladva férjhez mennek. A Gaál-film meséjéhez kísértetiesen hasonló cselekménnyel 1939-ben Carl Froelich forgat majd filmet Németországban Die vier Gesellen címmel. Froelich filmjének kai jelentéssel rendelkező helyszín, a köztudatban az elnyomást jelképező államgépezet (Helytartótanács) és a társadalmat feudális bilincsekben tartó börtön (Táncsics Mihályé) szimbólumaként jelent meg. Ugyanígy vált emblematikussá Buda 1849-es tavaszi, katonai szempontból vitatott bevétele is: a polgári átalakulással együtt járó szabadságot és függetlenséget jelképezte. Ezek a történeti-politikai jelentést hordozó és mitikussá vált budai és pesti helyszínek még a századforduló után íródott irodalmi igényű publicisztikában is hasonló jelentést hotdoztak. Krúdy 1915-ös Hídavatás című, a Lánchídról szóló írásában a következőket mondja: „A Lánchíd magosán emelkedő ívei alatt ment át a regi Magyarország az új Magyarországba. A hídon egy lyuk volt, amelyen át a memóriából a Dunába ejtette nagyapánk az elavult jelszavakat és ideálokat. (...) A híd építése idejében ment a márciusi ifjúság Budára, midőn már nagyon vígan, ifjonti hévvel füstölögtek Pesten a kémények és politikai szenvedélyek. (...) Szabad lett az út Budára, és az eszmék, gondolatok, tervek átszállingóztak Pestről a budai hegyek felé, különlegességét a meseszövés hasonlóságán túl az adja, hogy a főszerepre sikerült megnyernie a nácikkal egyáltalán nem szimpatizáló Ingrid FJergmant. Goál nemcsak vígjátékokat rendezett, hanem jelentős irodalmi műveket {Az új földesúr 1935, Az oronyember 1936, János vitéz 1938) is filmre vitt. Színészként, színházigazgatóként, színházi rendezőként és pedagógusként is ismert: 1927-29 között a Belvárosi Színház főrendezője volt, korábban játszott a Madách és a Renaissance Színházban, filmszínészetet tanított az Országos Színészegyesület színiiskolájában és az Országos Filmegyesület Filmművészeti Iskolájában, amelynek egy időben igazgatója is volt. Magániskolát is vezetett. Sikeres pályájának a „zsidótörvények" vetettek véget. 1945 elején a nyilasok ölték meg Budapesten.