A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)
KURUTZ MÁRTON Budapesti helyszíntár
tossá, hanem a beállítások, az akkor még szokatlan daruzások, a rezgésmentes utcai fáhrtok, a vágás frissessége és a zenei összeállítás Strausstól merített motívumai is. Budapestet nemcsak az amerikaiak filmezték színes nyersanyagra ekkoriban, hanem mi magyarok is. Hivatalos formában készült, 35 mm-es filmszalagról persze még nem beszélhetünk ekkoriban, hiszen ilyen — a Beszélő köntös-x. és Macskássy Gyula rcldámfiImjeit' H leszámítva -— ekkoriban még nem létezett idehaza. Élt és virágzott azonban az amatőrfilm-mozgalom, amelynek tehetősebb tagjai körében igen kedvelt nyersanyagnak számított már a harmincas évek végén a 16 mm-es színes Agfacolor nyersanyag, amelyen helyes expozícióval meglepően jó minőséget lehetett elérni. A filmszalag kotszerűségéhez azonban egy tökéletlenség is párosult: nem volt negatívja, így ha idejében nem készítettek róla másolatot, egy rossz befűzés következtében a belefektetett munka teljes egésze megsemmisült a filmszalaggal együtt. A fennmaradt források, visszaemlékezések és kutatások egyértelműen arra utalnak, hogy ezekről a filmszalagokról nem készült másolat, így tehát a fánk maradt színes felvételeket a szó szoros értelmében egyedi értéknek tekinthetjük. Az amatőrfilmesek egyesületének hivatalos folyóiratában, a Pergő képek-ben számos helyen olvashatunk olyan színes keskeny (16 mm-es) budapesti zsánerfilm-próbálkozásokról, amelyeket puszta kedvtelésből készített egy-egy olyan amatőr, aki eseten« Készült 1941-ben, rendezte: Radvónyí Géza. A filmnek csupán három rövid jelenete volt színes (Agfacolor nyersanyagon), amit Németországban hívtak elő és másoltak pozitív filmszalagra. -14 Ekkoriban szinte valamennyi színes reklámfilm a kétoldali ként díjakat is nyert filmjével a nemzetközi amatőrfilm-versenyeken. A filmek „felhasználási" területe is gyakran változó volt, hiszen az otthoni családi vetítésektől kezdve egészen a nyilvános bemutatókig, sok helyszínen, rengeteg ember előtt pergették le a kis tekercseket. „A Budapesti Nemzetközi Vásáron, az Idegenforgalmi Hivatal pavilonjában is lesz színes keskeny hangos Filmszínház"' 15 — itta a szaksajtó azokról az amatőrfilmekről, amelyek közt olyan érclekes címekkel is találkozhatunk, mint a SzetU István év Magyarországon, az Egy hét Magyarországon, vagy a Szent Margitsziget. Sajnos ezektől a filmekről a címükön kívül semmit sem tudunk. Családja jóvoltából fennmaradt viszont egy tehetséges és sokoldalú építészmérnök, Dudás László csaknem teljes hagyatéka. Dudás — akit a szakma a Hunnia Filmgyár díszlettervezőjeként is jól ismert — készítette el ebben az időben a leghítesebb és legigényesebb színes Budapest-filmet, amelynek a Színes Budapest címet adta. Nagy kár, hogy a film eredeti példányának eddig még nem sikerült a nyomára bukkanni, így a hangulatos összeállításból csak egy fekete-fehér másolat található a Magyar Filmintézet Archívumában. Bánki Pál magántisztviselő 1943-ban forgatott Szent István Nap Budapesten című rövidfilmje azonban a közelmúltban, fia jóvoltából bekerült a nemzeti filmgyűjteménybe. A tízperces kisfilm (amely egyébként díjat is nyert az 1944. évi hazai amatőrversenyen) dokumentumértéke páratlan, hiszen ez az egyetlen olyan szíemulziós ún. „Gasparcolor" bipakk-eljárással készült. Ezek hívását és másolását, ugyancsak Németországban, a Geyer cégnél készítették. 45 Magyar Film, 1941.16. sz., 1941. április 19.11. old.
