A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)
KURUTZ MÁRTON Budapesti helyszíntár
vőgép leállásai folytán még végig sem ér az egyik oszlop, máris »beugrik« egy újabb népes csoport. Mindenesetre: a kép élvezhető..." 1 — írja filmjéről az utókor egyik történésze. A valóban hosszúra és helyenként talán unalmasra is sikeredett filmriportnak viszont meglepő érdekessége az egy-két szintes bérpaloták hosszú sora, amelyek közt komótosan poroszkálnak a feketeköpenyes notabilitások. Újdonsága pedig a technikai kivitelezés, amelyről a film korabeli plakátja is említést tesz: „E menetben résztvett jelenlevők a legnagyobb felismerhetőségig, minden rezgés nélkül." 2 Egy másik, nem sokkal később készült filmfelvételen ugyancsak megcsodálhatjuk az akkori katonai és politikai elitet egy vérmezei díszszemle alkalmával 3 . Az egykori katonai gyakorlóteret bemutató mintegy hétperces kisfilmen jól látható az események hátterében a „Délivasút" akkori állomásépülete, a régi Krisztina körút földszintes házai, valamint az 1938-ban lebontott, pazar berendezésű Karátsonyi-palota, amelynek helyén ma a Matáv posztmodernesített, de eredetileg vaskos szocreál stílusban épült épülettömege áll. A múlt század detekán gróf Karátsonyi Guidó megrendelésére épült palotáról nem maradt fenn filmfelvétel, noha Klösz György a század elején készült fotográfiái alapján Budapest egyik legpompázatosabb palotája lehetett. A romantikus stílusú épület sorsa drámai: jó példája annak, miként váltak az értékek áldozattá nagy tervekkel teli száza1 Kőháti Zsolt: Tovomozduló ember tovamozduló világban (A magyar némafilm 1896-1931 között). Magyar Filmintézet, 1996.29. old. 2 Képek a magyar némafilm történetéből (Mafilm, 1964. dunk során. „1938-ban lebontották, hogy helyén német birodalmi iskolát építsenek, de ez nem készült el. 1951-ben telkére a Kohó- és Gépipari Min. Tervező Irodái (KGMTI) irodaházát építették 4 " — írja rezignáltán a ma már szinte ismeretlen épületről a Budapest Lexikon 1973-ban kiadott kötete. A magyarországi filmkészítés számstatisztikáját vizsgálva megállapíthatjuk, hogy századunk első évtizedében a filmfelvételkészítési kedv szinte a nullával volt egyenlő. Annál több olyan hazai vállalkozással találkozunk viszont, amelyek mozik építésébe és külföldi filmek forgalmazásába fektettek nagyobb összegeket. Az a néhány film, amely mégis elkészült ezekben az években, nem tekinthető pusztán miszsziós munkának, hiszen javarészt dokumentumfilmekről van szó; előállításuk lényegesen kevesebb pénzt emésztett fel, mint a játékfilmeké. Kevés kivételtől eltekintve ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy mai értelemben vett dokumentumfilmekről van szó, hiszen ezek közül egy sem maradt fánk, így nem ítélhetők meg teljes biztonsággal. Gyanakvásunkat csak megerősíti a korszak külföldi dokumentumfilmjeinek sajátos stílusa, amely egyértelműen arról tanúskodik, hogy a jelenetek, amelyeket a mozik világszerte aktualitásként, „eredeti fölvételként" hirdettek, valójában utólag leforgatott, rekonstruált politikai- és társadalmi híresemények voltak. Az alkotók mindenkor gondosan ügyeltek a helyszín eredetiségére, így várostötténeti R: Magyar Bálint). 3 A Magyar Filmintézetben Díszszemle a Vérmezőn cím alatt található meg a film. 1 Budapest Lexikon, Akadémiai Kiadó, 1973. 522. old.
