A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

URBÁN MÁRIA A Kőbánya mozi — élt 35 évet

százaléka váltott jegyet magyar filmre. Aztán kezdünk feltápászkodni, igyekszünk újratanulni a játékszabályokat, mégiscsak készülnek filmek, és megint hatalmas sikert arat egy magyar film, Koltai Róbert Sose halunk meg-je. 1991 januárjában mutatják be, egy év alatt 209 790-en nézik meg. 1997-ben pedig Tímár Péter Cs'uiil>abá-]\\ visz be a mozikba 501 519 nézőt. Es megint fényes számokat lehet mutogatni. Hogy a közönségfilm sikere milyen hatással lesz a magyar film további sotsáta, még nem lehet pontosan látni. Hogy régi értelemben vett művészfilm szól-e még valaha megint akkorát, mint régen, azt sem lehet megjósolni. Az első nagy mozibezárási hullám idején csak keseregtünk, de elhittük a piac diktátumát, most, a maradék felszámolásakor megint nem sok minden történik. Bár kezdik elismerni, hogy egy kis ország filmgyártása ugyan nem lehet rentábilis, de azért még működtethető, s hogy a moziparkra jobban oda kéne figyelni, és nem engedni, hog)' a hazai filmek a legkisebb mozikba szoruljanak. Megépültek a bevásárlóközpontok, s bennük a soktermes mozigyárak. Majdnem biztos, hog)' a közönségnek az a része, amelyik régen a kerületi moziba járt, átszokik ezekbe. Egyrészt, mert ezek tényleg a nagy lakótelepek mellett épültek fel, helyben vannak, másrészt, mert új világ, új életforma, új éttékek fejeződnek ki bennük. Az, hog)' rút barakkok, és bármikor lebonthatók vagy átépíthetők bármire, ami még divatosabb, senkit sem érdekel. Hogy mit vetítenek bennük, az sem. Hogy mennyiért, azt sem szabályozza senki, pedig alattomosan viszik föl továbbra is a helyárakat. Es az is biztos, hogy a régi külvárosi mozikat teljesen a sorsukra hagyták. Na de térjünk vissza a mozinkba. Miután átvette az Intetcom, 1990 táján néha még betévedtem oda. Többnyire csak egy pénztár működött (ez nem lepett meg, egy ideje már így volt, sőt, előfordult, hog)' ha a bal oldali pénztár működött, mindenki bal oldalt ült, s csak azok árválkodtak a jobb oldalon, akik előző nap vették meg a jegyüket a jobb oldali pénztárostól.) Patyolattiszta volt a mozi, semmi sem változott benne. Csak a mozdítható dekoráció. Az viszont maga volt a stílustörés. Azóta rájöttem, miért: a multiplexek dekorációs kellékeivel díszítették fel a mozit. Amerikai filmekben látott filmhősök óriási kartonfigutái ácsorogtak körben a büfénél az előcsarnokban, és sosem látott méretű és nyomásminőségű hatalmas amerikai filmplakátok voltak kiaggatva eredeti angol nyelven. Ezen legalább röhögni lehetett. Az előcsarnokban és a nézőtéren egyébként minden a régi volt, a világítás, a burkolat, a székek (a régi műbőrhuzatot a mozi felépítése után 15 évvel elvégzett nagy karbantartáskor kárpitra cserélték). Ekkor viszont már sok szék föl volt hasogatva és ugyanúgy kibelezve, ahogyan a külvárosi autóbuszjáratok ülései. Kicsit hűvös volt, gyengén fűtöttek. A mozi a bejárattól az előcsarnokon át a nézőtérig egyetlen légteret alkot (1987-től a fútésszámla is egyre komolyabb tétel lett a mozik háztartásában is). Ha a későn jövők lo Reichenberger János: A magyarországi mozihálózat alakulása 1990-1993 között. In: Mozi-infó, A Mozisok Országos Szövetségének Tájékoztatója 1995.1. sz.