A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SZEGŐ GYÖRGY A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma

„Ramon Navarro sisakban, mellvér Iben. Büszke, merész tekintet. Kész megvívni bárkivel nyílt tiszta küzdelemben... Az a két fiú nem használta mi''túljárt az öklét. Először csak pénzt kértek. Nem lehetett valami sok, mert kikoptál mindenhonnan... Igaz, mindig ott topogtál a gyár közelében. Megtörtént, hogy be se engedtek. " A házi emlékezők szerint az első világháború alatt az Ernst múzeumot a Felvidékre menekítik, az üres termek hadikórházként szolgálnak. A művek egy része sosem kerül vissza az elcsatolt területekről. A tulajdonos és építtető Ernst Lajos élete is szerencsétlenül zárul. 1930 táján Ernst, a bőkezű mecénás teljesen eladósodik. Jómódú családja, meg akik sokat köszönhettek neki, egyaránt cserben hagyják. A házat megveszi az Orvosok Szakszervezete. A lassan újból kiteljesedő gyűjteményt Ernst megvételre ajánlja fel a kultuszminisztériumnak, de a hosszas tárgyalások végül nem mentik meg a csődtől. 1937-ben Ernst Lajos öngyilkos lesz — később a fia is. Egy évre rá a gyűjteményt (amelyet előzőleg az Operában, a Szépművészeti és a Nemzeti Múzeumban helyezett letétbe) elárverezték, nagyrészt honi közgyűjteményekbe került. Jellemzi a mecénást, hogy az épület legfelső szintjén kialakított két műteremlakást Ernst Lajos nem üzleti befektetésként kezelte. Két festőbarátja — a házbeli emlékezet szerint bridzspartnerei —, Fényes Adolf és Zádor István lakott és alkotott bennük. Feltehetően jelképes összegért vagy ingyen. Két generációt képviseltek, Weimarban két eltérő korszakban fordultak meg, de együtt voltak a Szolnoki Művésztelepen. Fényes fiatalon alföldi festőnek indult, idősen Gauguin legszebb vásznaira emlékeztető zsidó mitológiai jeleneteket festett. Nem messze innen, 1945. március 15-én, a gettóban halt éhen, ahonnan a 80 éves agglegénynek már nem volt ereje hazajönni. Zádor István fiatalabb, modernebb létformával: a házi mitológia Hotthyt és Rákosit is számon tartja az itt portrét ülő hírességek között. Zádor végül Kossuth-díjat is kap. 1929-től a Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének elnöke. Leghíresebb műve az ostromverte Budapestet ábrázoló megrázó mappa. 1959-ben éppen az Ernst Múzeumban volt retrospektív tárlata. Az egyik műteremlakásban lakott Kéméndy Jenő, az Operaház gazdasági igazgatója. Mellette Falus Ferenc hírlapszerkesztő és novellista, az Est, a Pesti Napló munkatársa, majd 1927-ben a Heti Újság alapítója. Rövid ideig itt élt Iványi Grünwald Béla, aki Falus Elekkel a Kecskeméti Művésztelep alapítója volt. Az egykori Fényes-műterem későbbi lakója, Boldizsár István Thorma-tanítvány. O is a Nagybányai körhöz tartozott, 1949-ig a Főiskola tanára volt, 1960-ban a Csók Galériában volt kiállítása. Ugyanitt 1959-ben állított ki a ma itt alkotók egyike, a Rudnay- és Bernáth-tanítvány, Bér Rudolf festőművész— aki a házbéli emlékezet közvetítője is volt. A másik kortárs Kádár János Miklós festőművész, aki a képzőművészeti életben többféle társadalmi funkciót is betöltött és lát el ma is. Neki Ráday Mihállyal összefogva siketül renováltatnia a Rippl Rónai tervezte lépcsőházi ólomüveg ablakokat. Egy másik festő is élt itt, de nem a fenti műtétemben: Szegedi Molnár Géza, akinek főműveként a Wekerle-telepi Szent József plébániatemplom freskóit tartja számon a Terézváros által 1997-ben ide elhe-