A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SZEGŐ GYÖRGY A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma

mulató tereihez, azaz az asztaloktól csak úgy fel-felugrálhatott az igazi habitué, ha tudta, hogy a színpadon érdekes rész vagy szám következik. Ezzel az átkötéssel vala­mennyire megőrizték azt a Télikert-féle eredeti asztalnál ülő-néző formációt, ahol a fogyasztás és a műélvezet •— számos revü­színházban mindmáig — egybetartozik. Később ezt az átvezetést is elfalazták, és irodákat préseltek az új födémre. Wabitsch és Mai Manó. Napfényműterem és fényjátékszín­ház és Royal Apolló. Bánky Vilma és Rod La Rocque... „Későid) szállodába költöztek. A Gellértbe. Rod La Rocque valahogy nem rajongott annyira Remetekertvárosért. Anyád töltöttkáposztáiért. Bánky néni a Gellértbe is benyomult. Cekkerrel jött. Meg termoszokkal. Csak nem hagyom éhen­veszni a lányomatT A főemelet, a „piano nobile" szíve az a lakóházi udvarba épített üvegtetős tér volt, ahol a parkett-tánc és az ahhoz legközelebb eső asztalok, illetve ezek köré rendezett páholyok (szeparék) álltak. Az utca felé ki­szélesedő kör közepén volt a maradék téli­jardin, és a mulató bárpultos, „amerikaibb" része, valamint az asztal és a díványok közt függönnyel elválasztható további szeparék. Ki tudja, miért — talán az etkölcsrendészet miatt —, a kanapék nincsenek belerajzolva a tervbe. Ennek a részlegnek külön liftje volt, nyilvánvalóan azért, mert ez műkö­dött legtovább, késő éjszaka is. Arra követ­keztetek, hogy az eredeti Jardin centru­ma-színpada is ez alatt az üveggel fedett promenoire alatt lehetett. A belsőépítészeti kiképzésről több jó mondható el, mint a homlokzatról. Az más kérdés, mihez mé­rünk az ítélet meghozatalakor: a mai vi­gasztalan vizuális állapotokhoz vagy a sze­cesszió korának szinte korlátlan formáló szabadságához. „Az előcsarnok, az emeleti páholyokhoz vezető lépcső, oldalaikon szö­kőkutat és madarat ábtázoló relieffel, és a színházhoz vezető lengőajtók eredeti álla­potban megmaradtak... A hajdan nemes anyagokat használó enteriőrt a hatvanas évek ízlését tükröző «bazari modernség» váltotta fel; piros bársony az üléseken és a padlón, kalapált vötösréz-lemez borítás a páholyok mellvédjén, egyedi «modern» csillárok a mennyezeten" — összegzi dr. Ferkai András építészettörténész 4 . Egy ko­rabeli fotón a páholyok mellvédjén girlan­dok, kartusba fogott, aurát sugárzó koronák és fátyollal alig fedett, keresztbe tett lá­bakkal fekvő, meztelen nőalakok aranyo­zott plasztikája volt látható. Igen hasonla­tos kép ahhoz a Vágó Béla-féle felújított belsőhöz, amelyet ma látunk az egykor Laj­ta Béla által temekbe tervezett Parisiana mulató helyén. De itt jóval karakteresebb a Körmendi Frimm Jenő által rajzolt design, mint az etedeti, az utcai lapos gipszek. A nagy nézőtéri erkélyt és az egész házat tar­tó pillérekre harsonák, függönybojtok és spiccelő táncosnők reliefjei, félplasztikái kerültek. A páholyközti gipszkanellurás oszlopok bütüjén intim lámpaernyős fali­karok. Inkognitóban a Kék egérből átült 4 In: Adalékok a Belső-Jerézváíos történetéhez. Szerk.: Bernóth László, Heindrich Ervinné. Budapesti Városszépítő Egyesület, 1982.

Next

/
Thumbnails
Contents