A város és a mozi - Budapesti Negyed 31. (2001. tavasz)

SZEGŐ GYÖRGY A pesti mozi mint a profán gyülekezet temploma

mormolnának. Egyes eretnekek abban lelték sátáni örömüket, hogy a legizgalmasabb jeleneteket fél pillanattal előre, fennhangon lekonferálták. Voltak együgyű mániákusuk is. Barátom értő hanglemezboltosként ismett öccse gyerekként a Broadway melody összes előadását megnézte. A filmzenék lemezei és a sztárfotós képeslapok szinte kegytárgyakká lettek. A filmcsillagok képével készültek amulettek, kulcstartók pénztárcák is — hagyományosan az égiek beavatkozására szoruló tárgyak. Igen, a színház, majd a mozi látványa végtére mégiscsak a nézők élvezete, a (kukucska)színpad és a vetítővászon „ablaka" kulcslyuk, amelyen át saját világukat kissé perverz örömmel képként felismerik. Elvárják, sőt követelik a hatalmas vagy rafinált, meglepő vagy elbűvölő összművészetet. És abba a díszleteken túl az architektúra is beletartozik. A templom-előtér a régi templom előtere, a naosz megfelelője a foyer, az előcsarnok, a templomhajóé a nézőtér, a szentélyé a színpad, illetve a kétdimenziós mozivászon virtuális tere. Ugyanakkor a mozi nemcsak a passzív áhítat temploma. Már egyes ókori vallások beavató szertartásai sem nélkülözik az erotikus elemeket, sőt a kicsapongó bacchanáliákat sem. A mozi nézőterének sötétje szexuális menhely egy prűdebb világban. A pesti csengetős mozi intézményesíti is ez a funkciót. Igaz, nem az előkelőbb filmpalotákban: a villany bekapcsolása előtt figyelmeztetésül hangjelzést adtak. Azután a filmben magában is megjelenik az erotika — mint műfaji színfolt, már a kezdetektől jelen van —, majd a merészebb szerelmi jelenetből kifejlődik a szexfilm, és hamarosan a pornófilm-iparág. És ez a városi mozik sorsát végzetesen befolyásolja. A hatvanas évek végétől a világvárosok kisebb mozijai csak ebbe az irányba specializálódva-átlényegülve élik túl a televízió térnyerését. A családi körbe nem illő szabados tévéműsot-tabuja helyett jó ideig a szexmozi vegetál még. Hogy aztán a videó hódításával kölcsönzőként, peep-showként, biliárdteremként, elektronikus játékbarlangként és világjelenségként különféle multikonszernek ABC-áruházaként végezzék be a mozi évszázadát. Nálunk a szexmozi korszak szinte kimarad. A kilencvenes években az Ipoly küzdött legtovább egyre halványuló neonjával a pornómozistátuszétt. Es az egyre blaszfémikusabb ívű bevezetés után mégis szeretnék egy sajátos, talán inkább felemelő hasonlatot felmutatni a pesti mozitörténetben. Ez a zártsorú épületben nyíló templomok és mozik formaitattalmi párhuzama. A lakóhely és a kultikus-kulturális hely funkcionális átfedése városformáló erő. De e lakóformának még ősibb gyökerei vannak, mint a templomépítésnek. A történelem előtti őskor embere lakóházának tűzhelyét áldozati oltárként is használta. A szabadkéményes parasztházban Magyarországon sokáig megmatadt ennek a nyoma. A szegedi Móra Ferenc Múzeumba költöztetett formájában látható az a Tápéról származó, sárból tapasztott konyhaasztal, amely a kémény alatti centrumban áll, és mind formáját, mind festett díszítését illetően egyéttelműen a templomi oltár a modellje. Vagy éppen fordítva. De például az al-dunai Lepenszki-Virben a nyolcvanas években kiásott bronzkori házak tűzhelyei alatt megtalálták az eltemetett ősök maradványait is. Akkor szakrális és profán tér legalábbis egybeesett. És a 20.