Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
EÖRSI LÁSZLÓ Budapest ostroma, 1956
Mire 26-án visszaértek, társaik már elfoglalták a rendőrkapitányságot, a rendőröket lefegyverezték és távozásra kényszerítették. Ebben az épületben Buri István 117 és Szenté Károly 118 parancsnokságával létrejött egy felkelőcsoport. 27-én este azonban magyar katonai és gyári karhatalmi alakulatok ideiglenesen visszafoglalták a rendőrkapitányság és a pártbizottság épületét, és 70 foglyot ejtettek. A többiek visszavonultak a Királyerdőbe, ahol Sorn Károly 119 vezetésével 25-26-ától a Szent István úti iskolában, később a közeli kultúrházban is megszerveződött egy fegyveres csoport. Segítségével a következő éjjel meghátrálásra kényszerítették a katonai-gyári alakulatokat. A fegyvetszünet idején Csepelre került egy légvédelmi tüzérezred, amelynek néhány tisztje felvette a kapcsolatot a civil fegyveresekkel. Október 29-én a csepeli Nemzeti Bizottmány gyűlésén Major Ernő őrnagyot 120 n? Buri István (1914-); 1 945 előtt csendőr volt, a világháború után a lakatosszakmában dolgozott. A forradalom idején részt vett a csepeli rendőrkapitányság elfoglalásában, és a felkelők egyik parancsnoka lett. A forradalom bukása után a bécsi Magyar Forradalmi Tanács vezetésében vett részt, később Genovában folytatta a szervezkedést, majd Ausztráliában telepedett le. Távollétében, 1958-ban halálra ítélték. lis Szenté Károly (1906-1958); 1954-től a nagyvásártelepen kocsikísérőként dolgozott. 1945-től MKP-tag volt, de az MDP-ből egy felszólalás miatt kizárták. 1956. október 24-étó'l részt vett a forradalomban. Tagja lett a csepeli Nemzeti Bizottságnak, Megsebesült a szovjetek elleni harcban. 1957. január 12-én letartóztatták, halálra ítélték, és 1958. december 23-án kivégezték. Sorti Károly (1931-); alkalmi munkás volt. 1956. október 25-én saját parancsnoksága alatt 30-40 fős fegyveres csoportot szervezett a Királyerdőben. Részt vett a csepeli rendőrkapitányság elfoglalásában, 1956 novemberében elhagyta az országot. Távollétében, 1958-ban halálra ítélték. ízo Major Ernő (1915-1958); szíjgyártószakmát tanult. A koalíciós időben az FKGP tagja volt. 1956-ban beválasztották a Csepeli Nemzeti Bizottságába, és a helyi nemzetőrség választották meg a helyi nemzetőrség parancsnokának, helyettese pedig a civil erők vezetője, Buri István lett. A Főkapitánysággal rendszeres kapcsolatot tartottak, Major részt vett a nemzetőrségi üléseken. Egyik beosztottja, Andi József hadnagy 121 három nemzetőrszázadot szervezett a szigeten. A Királyerdőt továbbra is Sorn Károly egysége biztosította, Felső-Csepelen Szűcs Károly ács 22 parancsnoksága alatt a második század teljesített szolgálatot, Lukács András 123 csoportját pedig a „belső őrség" feladatával bízták meg. A szovjetek november 4-én azonnal elfoglalták a Csepelen tartózkodó tüzérezred egyes tüzelőállásait (más állásokat már az első támadásuk — október 26-27-e — óta nem engedtek ki a kezükből). A megmaradt lövegeket a nemzetőrparancsnokság a fontosabb stratégiai pontokon vonta össze. A katonák vezetője Körösi Sándor főhadnagy , a civileké Buri István volt. Ok az parancsnokságával is megbízták. 1 957. május 27-én letartóztatták. Első fokon tizenkét évre, jogerősen halálra ítélték. 1958. március 6-án kivégezték, ízi Andi József (1924-1958); 1942-től önkéntesen, korengedménnyel katonáskodott, de 1 944-ben megszokottá szovjet frontról. 1952-ben tisztté avatták. 1945-től az MKP-MDP tagja. 1956-ban Csepelen főhadnagyi rendfokozatban szervezte a Nemzetőrséget, majd a fegyveres ellenállást. November 9-én Budafokon szovjet fogságba került, majd tartalékállományba helyezték. 1957. május 6-án letartóztattok, halálra ítélték, és 1958. március 6-án kivégezték. 122 Szűcs Károly (1911-); a forradalom leverése után valószínűleg emigrált. 123 Tukács András (1930—); a forradalom leverése után valószínűleg emigrált. ni Körösi Sándor (1932-1958); 1948-ban önként jelentkezett katonának. 1951-ben belépett az MDP-be. 1956. október 31-én főhadnagyi rendfokozattal került Csepelre, ahol részt vett a harcálláspont megerősítésében, majd az ellenállásban. 1957. március 18-án letartóztatták, halálra ítélték, és 1958. március 6-án kivégezték.
