Budapest ostroma - Budapesti Negyed 29-30. (2000. ősz-tél)
EÖRSI LÁSZLÓ Budapest ostroma, 1956
is (életkor szerint Ernő 46 , Ödön 47 , Kristóf 18 , Gergely 49 és András 50 ), akik rövid időn belül vezető szerepet vívtak ki maguknak. A corvinisták képviselői még a tűzszüneri határozat előtt tárgyalásba bocsátkoztak a „barikád túlsó oldalával". A szovjet főparancsnokság és a BM képviselője rá akarta bírni a felkelőket a fegyverletételre, szabad elvonulás fejében. A corvinista vezetők azonban 10 pontos ellenkövetelést fogalmaztak meg; ebből az is kiderült, hogy Nagy Imre helyett Veres Péter írót tartották legalkalmasabbnak egy új ideiglenes kormány megalakítására. (Nagy Imre ebben az időben más csoportoknál sem volt népszerű, részint a statárium-rendelet, másrészt a Szabad Európa ellene irányuló kampánya miatt.) A fegyverszüneti tárgyalásokban a felkelőcsoportok közül a Corvin-közieknek kitüntetett szerep jutott. Számos alkalommal különböző helyszíneken értekeztek a politikai, a honvédségi, a rendőrségi vezetőkkel önállóan (a Práter utcaiakat is kép« Pongrátz Ernő (1920 1978); A forradalom leverése után az USA-ban emigrált. Szívbetegségben balt meg. « Pongrátz Ödön (1 922-); földműves volt, a forradalom leverése után az USA-ba emigrált. <i8 Pongrátz Kristóf (1927-); földműves volt, a forradalom leverése után az USA-ba emigrált. « Pongrátz Gergely (1 932-); Erdélyből 1945-ben települt át Magyarországra. Az agrárszakmában dolgozott. 1956 októberében csatlakozott a Corvin köziekhez. November l-jén megszerezte a főparancsnokságot, amelyről 5-6-án lemondott. Csatlakozott a bécsi Magyar Forradalmi Tanácshoz, majd az USA-ban és Spanyolországban élt. A Magyar Szabadságharcos Szövetség alelnöke lett. 1990-ben hazajött és több 56-os szervezet vezetését vállalta. 1982-ben megjelent memoárja: Corvin köz, 1956. so Pongrátz András (1938-); technikumi tanuló volt, a forradalom leverése után az USA-ba emigrált. 5i Váradi Gyula (1921 —); részt vett az illegális munkásmozgalomban, viselve), vagy más egységek küldötteivel együtt. A pártközpontban tárgyalva az MDP vezetőivel szembenálló felek közös nyilatkozatban állapodtak meg: ők elismerik a Nagy Imre-kormányt, a kormány leszereli az ÁVFI-t, a harcokban részt vevők pedig amnesztiában részesülnek. Megígérték nekik, hogy a felhívást közzéteszik a rádióban. Mivel ez elmaradt, a fegyverletételte sem került sor. Ebben a Váradi Gyula vezérőrnagy 51 vezette katonai delegáció Corvin közi látogatása (október 29-30-ai éjszaka) sem tudott áttörést kicsikarni. A felkelők túlnyomó része egyetértett abban, hogy a szovjet csapatok budapesti kivonásáig nem adják ki kezükből a fegyvert, de a kivonás megtörténte után a katonákkal és a tendőrökkel együtt közreműködnek a rend helyreállításában. A Corvin közben azonban ekkorra már Iván Kováccsal szemben kialakult egy befolyásos csoport, amelyet a Pongrárz testvérek, Antalóczi Sándor („Doki") orvos 52 és Bornemissza Tibor ezért 1943-ban másfél évre ítélték. A „málenkij robot"-ról megszökött. 1945-ben belépett az MKP-ba. Katonai pályáját 1948-ban kezdte, 1950-ben léptették elő vezérőrnaggyá. Elvégezte a Vorosilov Akadémiát. 1956-ban a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány tagja. November 4-én a szovjetek letartóztatták, de Kádárral együtt visszatért Szolnokról Budapestre. Belépett az MSZMP-be, és a Honvédelmi Minisztérium ideiglenes pártbizottságának vezetőjévé választották. 1957. március 14-én letartóztatták, és nyolc évre ítélték. 1960-ban szabadult. 52 Antalóczi Sándor (1915-1983); 1941-ben szerzett orvosi diplomát. A Nyilaskeresztes Párt és a lurul Bajtársi Szövetség tagja volt. 1945-ben szovjet fogságba esett, de megszökött. Az ÁVH 1951-55 között kétszer letartóztatta, és két évre ítélte. Szabadulása után szakorvosként a Ferencvárosban dolgozott. A forradalomban Corvin-köziekhez csatlakozott, és az irányításban jelentősen kivette a részét. November 4-én megsebesült, felépülése után Svájcba emigrált. Számos tanulmányt jelentetett meg a szaklapokban.
